Oltári Múlt legendárium
Zalabesenyő -Csácsbocsok -Andráshida -Zalaszentgyörgy, Árpád-kori templomlátogató zarándoklat
Vezető: Gondos Béla, könyves ember, dokumentáló, civil kutató,
Regisztráció: zarandoklat@oltarimult.hu, Információ: 20/3125925
Részvételi díj: 16.000 Ft/fő
„Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” – mondta Jézus az apostoloknak.(Lk 10,16)
Az ördög erőtlen -részlet Athoszi Paisziosz Jerondasz tanításából
– Atya, az a gondolat gyötör, hogy az ördögnek óriási ereje van, különösen napjainkban.
– Az ördögnek nem ereje van, hanem dühe és gyűlölete. Mindenható ereje Isten szeretetének van. A sátán igyekszik magát mindenhatónak mutatni, de nem tudja jól eljátszani ezt a szerepet. Erősnek tűnik, de a valóságban teljesen erőtlen. Sok romboló terve dugába dől, még mielőtt elkezdhetné megvalósítani. Hát engedné-e a jó és szerető atya, hogy valamilyen csirkefogó terrorizálja a gyermekeit?
– Atya, pedig én félek az ördögtől.
– De hát miért félsz tőle? Az ördögnek semmi ereje sincs. Krisztus mindenható, az ördög pedig romlott. Hát nem viselsz keresztet? Az ördögi fegyvereknek nincs erejük. Krisztus saját Keresztjével fegyverzett fel bennünket. Az ellenségnek csak akkor van ereje, amikor mi letesszük a szellemi fegyvert. Volt olyan eset, amikor egy orthodox pap egy kis keresztet mutatott fel a varázslónak, amivel rettenetbe taszította a démont, akit a varázsló segítségül hívott.
– Miért fél ennyire a Kereszttől?
– Azért, mert amikor Krisztust megköpdösték, megverték és megütötték, akkor lerombolódott az ördög országa és hatalma. Milyen csodálatos módon győzött felette Krisztus! „Nádszálként roppant össze az ördög hatalma” – mondta egy Szent. Vagyis az ördög hatalma összeroppant, amikor Krisztus fejét elérte az utolsó ütés. Tehát az ördög elleni legjobb szellemi védekezési eszköz: a türelem, legjobb fegyver ellene pedig az alázat. Az ördög legyőzése a leggyógyítóbb balzsam, amelyet Krisztus ontott Keresztáldozata során. Krisztus Keresztre feszítése után az ördög olyan mint a kígyó, amelyet megfosztottak mérgétől, olyan, mint a fogatlan kutya. Az ördög megfosztatott mérgezőerejétől, a kutyáknak, vagyis a démonoknak, kiverték a fogait. Most fegyvertelenek, nekünk pedig van fegyverünk ellenük: a Kereszt. A démonok nem tudnak Isten teremtményei ellen semmit sem tenni, ha mi nem jogosítjuk fel őket erre. Csak handabandázni tudnak – hatalmuk nincs. (…)
– Atya, és hogy néz ki az ördög?
– Ha tudnád, hogy milyen „szépfiú”?! Mesében sincs ilyen, megrajzolni sem lehet, hogy milyen szép. Ha csak egyszer látnád!… Milyen bölcs, hogy Isten szeretete nem engedi, hogy az ember megláthassa az ördögöt! Ha meglátnánk, legtöbbünk meghalna a félelemtől. Gondold csak meg, ha az emberek látnák, hogyan tevékenykedik, ha látnák, milyen elégedett önmagával!… Igaz, lehet, hogy egyesek jót szórakoznának ezen. Az ilyen „mozifilmért” lehet, drága árat kellene fizetni, de még ezen ár ellenére sem könnyű ilyet meglátni. (…)
Forrás:https://adoc.tips/boldog-emlek-paisziosz-sztarec-bneinkkel-jogot-adunk-az-rdgn.html
“A türelemmel mentődik meg a család“.
„Rájöttem, hogy a legnagyobb veszekedések, nem csak a családokban, de országoknál is apróságokból származnak. A családban az egyiknek alázatosnak kell lennie a másikhoz, hogy utánozza erényeit, de elviselje különcségeit is. Az ilyen hozzáállásban nagyon segít, ha arra gondolunk, hogy Krisztus feláldozta Magát bűneinkért és mindannyiunkat elvisel, milliárdnyi embert, pedig Ő bűntelen – míg mi, mikor elviseljük mások különcségeit, bűnöket törlesztünk. Így rendezi az Isten, hogy az egyik, képességével, segítsen a másikon és fogyatékossága ellenére alázatos legyen hozzá. Mert minden egyes embernek vannak jó tulajdonságai, de vannak fogyatékosságai is és küzdenie kell, hogy legyőzze őket.
Helyre tettem valakit! Látnátok milyen engedelmes hozzá a felesége, pedig sok képessége van! Hozzá képest a férj egy gyerek. A nő, az engedelmességgel folyvást Szent Kegyelemet kap és gyűjt, míg a férj önzésével egyfolytában elűzi a Szent Kegyelmet és üressé válik. Végül ki a nyertes? Látod, a titok nyitja az alázat. Mindennek az az alapja. Engedelmesség, alázat. Ha a férfi elismerte volna gyengeségét és segítséget kért volna Istentől, rá is szállt volna a Szent Kegyelem.”
Részlet Athoszi Jerondasz Paisziosz: Családi élet, Igék 4.kötet, 51.oldal
A pillanat, amiben nincs isteni vigasztalás és nincs benső szárnyalás lelki örömmel.
„Lélek, ami meghatódik az anyagi világ szépségétől, azt mutatja, hogy a hiábavaló világ él benne, azért vonzódik a teremtéshez és nem a Teremtőhöz, az anyaghoz és nem az Istenhez. Nincs jelentősége, hogyha ez az anyag tiszta és nincs benne a bűn sara. A szív, amikor vonzódik a világi szépségekhez, melyek nem bűnösek, de attól hiábavalók, világi örömet érez abban a pillanatban, amiben nincs isteni vigasztalás, benső szárnyalás lelki örömmel. Mikor azonban szereti a lelki szépséget, megtelik és megszépül a lelke.
Ha ismerné az ember (és különösen a szerzetes), saját benső rútságát, nem hajhászna külső szépségeket. Belül ilyenkor a lelken annyi folt van, annyi piszok, mi pedig a ruhánkat nézzük? Kimossuk ruháinkat, ki is vasaljuk őket, és tiszták vagyunk, belül pedig… ne is kérdezd! Ezért ha valaki figyel a lelki tisztátalanságra, ami benne él, nem fog annyira törődni a ruháján lévő folttal, mert az ezerszer tisztább lelkénél. De ha az ember nincs tisztában lelki szemetével, hát akkor akkorátusan tisztogatja ruhájáról a legkisebb foltot is! Amire szükség van, az az, hogy minden figyelmét a lelki tisztaságra fordítsa, a belső szépségre, és ne a külsőre. Az elsőbbség legyen a lélek szépségéé, és ne a hiábavaló szépségeké, mert az Úr ezt mondta nekünk: „Az egész világ nem ér annyit, mint egy lélek” (Máté 16,26).”
Részlet Athoszi Jerondasz Paisziosz, Igék 1. kötet, Fájdalommal és szeretettel a mai emberért, 44.oldal
“Való igaz, hogy Isten hangja, mikor a szívhez közelít, oly erős, mint a zivatar, és oly hangos, mint a mennydörgés. Ám mielőtt a szívbe hatolna, lágy lesz, mint a könnyű szellő, mely alig kelt örvényt a levegőben. Visszariad a zajtól, és némán állja az örvénylést.” /Loyolai Szent Ignác/