“Szép csöndben lopakodnak lelkünkhöz”

„Minden Istennek tetsző tevékenységünkben három vermet ásnak nekünk a démonok: Először arra törekednek, hogy a jó megvalósulását megakadályozzák; másodszor első vereségük után, hogy az ne Isten akarata szerint valósuljon meg; ha pedig ettől a céljuktól is elestek a gazok, akkor szép csöndben lopakodnak lelkünkhöz, és boldognak neveznek bennünket azért, mert mindenben Istennek tetsző életmódot folytatunk. Az elsőnek az ellenszere a buzgóság és a halál gondolata, a másodiké az alárendeltség és a megvetett állapot, a harmadiké pedig, hogy mindig magunkat hibáztatjuk.”

Részlet Létrás Szent János Mennyekbe vezető létra című könyvéből, 170, oldal

Napi apostoli és evangéliumi szakasz (Szeptember 29)

Ef 6,18-24

Testvéreim! Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által! Legyetek éberek teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért és értem is, hogy megadassék nekem az ige, ha szóra nyitom ajkamat, hogy bátran feltárhassam az evangélium titkát, amelynek megbilincselt követe vagyok, hogy legyen bátorságom azt úgy hirdetni, ahogy kell!
Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tihikosz, az Úrban szeretett testvér és hűséges szolga, akit éppen azért küldök hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket.
Béke és szeretet a testvéreknek hittel együtt az Atyaistentől és az Úr Jézus Krisztustól! Kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Amen.

Lk 4,22-30

Abban az időben a tömeg csodálkozott a kegyelem igéin, amelyek Jézus ajkáról fakadtak. Ezt mondogatták: „Nemde József fia ő?” Akkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: »Orvos, gyógyítsd önmagadat!« Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, vidd végbe itt, a hazádban is!” Aztán ezt mondta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a saját hazájában. Bizony, mondom nektek, sok özvegy volt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidóni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Námán.” Ezeket hallva mindnyájukat harag töltötte el a zsinagógában. Felugrottak, kihurcolták őt a városon kívülre, és felvitték annak a hegynek az ormára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt közöttük és eltávozott.

Szentéletű Cirjék (Küriakosz) remete atya

Korintusi papcsaládból származott. 18 évesen Palesztinába ment, ahol 466-ban Szent Eutim kezéből vette föl a szerzetesi öltözéket. Több helyen volt remete, aztán 486-ban Theoktisztosz szerzeteseivel a Szúka nevű lavrába ment, ahol pappá szentelték, és nem sokkal ezután ismét remeteségbe vonult. 107 éves korában halt meg Szent Kharitón barlangjában. Szküthopoliszi (Szent) Kürillosz írta meg az életrajzát

A dicsőséges Szent Kereszt 10.

A türelemmel mentődik meg a család“.

„Rájöttem, hogy a legnagyobb veszekedések, nem csak a családokban, de országoknál is apróságokból származnak. A családban az egyiknek alázatosnak kell lennie a másikhoz, hogy utánozza erényeit, de elviselje különcségeit is. Az ilyen hozzáállásban nagyon segít, ha arra gondolunk, hogy Krisztus feláldozta Magát bűneinkért és mindannyiunkat elvisel, milliárdnyi embert, pedig Ő bűntelen – míg mi, mikor elviseljük mások különcségeit, bűnöket törlesztünk. Így rendezi az Isten, hogy az egyik, képességével, segítsen a másikon és fogyatékossága ellenére alázatos legyen hozzá. Mert minden egyes embernek vannak jó tulajdonságai, de vannak fogyatékosságai is és küzdenie kell, hogy legyőzze őket.

Helyre tettem valakit! Látnátok milyen engedelmes hozzá a felesége, pedig sok képessége van! Hozzá képest a férj egy gyerek. A nő, az engedelmességgel folyvást Szent Kegyelemet kap és gyűjt, míg a férj önzésével egyfolytában elűzi a Szent Kegyelmet és üressé válik. Végül ki a nyertes? Látod, a titok nyitja az alázat. Mindennek az az alapja. Engedelmesség, alázat. Ha a férfi elismerte volna gyengeségét és segítséget kért volna Istentől, rá is szállt volna a Szent Kegyelem.”

Részlet Athoszi Jerondasz Paisziosz: Családi élet, Igék 4.kötet, 51.oldal

A dicsőséges Szent Kereszt 8.

Krisztussal, az előttünk járt szentekkel és vértanúkkal is “közös a serleg”, a szenvedés kelyhe

„ Mikor értheti meg valaki, milyen az emberi fájdalom? Ha ő is szenved. Amikor hasonló dolgokon megy keresztül. Akkor tanulja meg, akkor fogja föl a másik ember fájdalmát. Egyébként kemény az ember, senkit sem sajnál meg egykönnyen, kivéve, ha jóságos természetű. A veleszületett tulajdonságok azonban nem érdemelnek sem jutalmat, sem büntetést, és a bukások csak a szabad elhatározásától függenek.

Hogyan fogjuk tehát elsajátítani minden tudásnak eme tudományát, ha a kísértés meg nem rostál bennünket? Hiszen ha a kegyelem eltávozik, nemhogy te vagy én, de még a szent apostolok sem lennének apostolok! Milyen módon tartaná meg a vizet az agyagedény, ha nem égetnék ki a tűzben? Isten éppen ilyenekké akar tenni bennünket, miként a birkózókat az arénában, vagy mint a labdát, amivel játszanak.

Isten felemel a mennyekbe. Megmutatja neked, amit a szenvedélyes ember szeme nem látott, a földi világ gondjaival törődő teremtmény füle nem hallott (vö. 1. Kor 2,9). Ezután anélkül, hogy bármilyen hibát követtél volna el, lapoz egyet, és a pokol mélyére vet. És örvendezik, amikor atlétaként lát küzdeni a démonok minden serege ellen. Ne rám hallgass, hanem Pál apostolra! Hiszen ő elragadtatott a harmadik mennybe, kimondhatatlan beszédeket hallott, és mégis így kiálltott: „tövis adatott a testembe!” (2 Kor 12,7)

Ez az, amit az erejében hatalmas (Zsolt 23,8) tesz egészen addig, amíg az ember meg nem erősödik: egyszer felemel, hogy szemlélje Istent, másszor a mélybe vet, hogy gyötrődjön, és megtanulja együtt kezelni mindkét dolgot anélkül, hogy hatással lenne rá az állapotok változása. „Mindkettő – szól hozzád – énértem van.”

Tehát nem akarsz szenvedni? Akkor ne is várd, hogy feljutsz! Aki nem viseli el a gyötrelmeket, az kegyelmet se kérjen. Azért vette el Isten tőled a kegyelmet, hogy bölccsé válj. Meglátod, a kegyelem újra eljön, nem hagy el! Ez Isten törvénye. Később ismét eltávozik, majd újra visszatér. Te csak szüntelenül esedezz érte, amíg tökéletessé nem tesz!

Közismert tény, hogy amikor egy olyan testvér tanítja szenvedő felebarátját, aki maga is alá van vetve a szenvedélyeknek, a kegyelem azonnal elhagyja azt, aki tanácsot ad, és ugyanazokba a bűnökbe esik, mint a másik. Ez azért van, mert mielőtt a „gyakorlaton” keresztül nem megy, ezt a feladatot még nem kaphatja meg.

Ez nem azt jelenti, hogy kizárólag ez az oka annak, hogy Isten elhagyott. Ha mindezek nem így zajlottak volna le, a kegyelem akkor is mindenképpen eltávozott volna egy időre. Nem emlékszel, mit mondtam neked kezdetben? „Amit most mondasz nekem, négy esztendő múltán szeretném majd hallani.” Olvasd át az első levelemet, és meglátod.

Isten áthághatatlan törvénye, hogy megjelenése után három-négy, ritkábban öt évvel a kegyelem eltávozik, hogy az ember megedződjék, s ha akar bölccsé váljék. Ne bánkódj tehát, közös a serleg!

Részlet Hészükhaszta József: Az Isten megismeréséről című könyvéből, 22. levél, 105-106.oldal.

“Isten nem várja tőlünk a test vértanúságát, csupán a szív és az akarat vértanúságát.”

Vianney Szent János