„A buzgóság leple alatt hozza lidércfényét, hogy a lelket tévútra vezesse.”

A tévedésekről

„Aki Istent szereti, éber kell hogy legyen. Ha imagyakorlatodnak átadod magad, és világosságot vagy tűzfényt látsz magadban vagy kívül, még ha Krisztusnak, az angyaloknak és a szenteknek képét is, ne törődj vele. Különben annak a veszélynek teszed ki magad, hogy kárt szenvedj. Tiltsd meg lelkednek, hogy tovább foglalkozzon vele. Minden ilyen kép kárt akar okozni a lelkednek. Az ima igazi következménye a lélek tüze, amely minden szenvedélyes ingert eléget, a léleknek örömet és boldogságot hoz, a lelket a biztos szeretet által és érzését kétségtelen lelki gazdagságból erősíti.

Minden érzéki és lelki benyomás, amely nem Istentől ered, kétségeket és aggályokat hoz a lélekbe, mivel azokat a gonosz ellenség idézi elő. Ez az atyák véleménye. Ha lelkedet valamiféle bizonytalan erők kifelé vagy az éghez húzzák, ne hagyd magad vonzani, hanem kényszerítsd magad rögtön egy gyakorlatra. Az isteni beleszólások ilyen kísérőjelenségek nélkül jönnek, és nem ismered az órájukat – mondja Izsák. A belső és természetes ellenség, a zűrzavar, tetszése szerint átalakítja az egyik lelki képet másikká, és egyiket a másikba mossa.

A buzgóság leple alatt hozza lidércfényét, hogy a lelket tévútra vezesse. Öröm helyett az érzékekben kelt vágyat, síkos gyönyört a vele járó elvakultsággal és önhittséggel. Ravaszul elrejtőzik a tapasztalatlan novíciusok elől, és hagyja hogy ők csalóka játékát a kegyelem eredményének tartsák. De az idő, a tapasztalat és a lelki érzék erőt adnak őt leleplezni, és felvilágosítani azokat, akik túlságosan nagy dörzsöltsége miatt nem látták őt. A Szentírás mondja: “…úgy, mint ahogy az íny ízleli az ételt.” (Jób 34, 3). Figyeljetek arra, hogy lelki ízlelésetek hibátlanul megkülönböztesse mindezeket a jelenségeket. Ha testileg elfoglalt vagy – mondja Lépcsős Szent János –, akkor munkád egy könyv legyen, és ez az olvasmány megszabadít téged minden mástól. De nyúlj mindig azokhoz az írásokhoz is, amelyek az Istenben elmerültek életéről és az imáról szólnak. Olvasmányaid idején zárj ki minden mást. Nem mintha lenéznéd, hanem mert nem felel meg a célnak, amelyet pillanatnyilag követsz, mégpedig az olvasmányoknak. Lelked ezáltal erősödik, és szerezz új erőket a belső imához. Minden más olvasmány elhomályosítja, elernyeszti, zavarossá teszi lelkedet, értelmed beteg lesz, és az ima iránti lelkesedésed veszendőbe megy.

Kell még hogy tevékenységünk nehézségeit világosan kifejtsük, és azt, hogy miként fogjanak neki ennek a tevékenységnek. Mindenki, aki hallott minket, és gyakorlatait a hallottak alapján végzi, de eredményt nem lát, szemrehányásokkal illethetne, hogy a dolgokat sem magunknak, sem másoknak nem úgy mondtuk el, ahogy valójában vannak.

A lélek munkája és a test fáradozásai együtt építik az igazi szellemi lélek-várat. Ezek a Szentlélek tevékenységét mutatják, akit te és minden más keresztény a szent keresztségben kapott ajándékul. A törvények elhanyagolása a szenvedélyek útján kivonta a tekintet látóköréből. A vezeklés, Isten kimondhatatlan irgalmasságával szorosan összekapcsolódva, ismét meg kell hogy mutassa a lelki szemnek. A szellemi lélek-vár felépítése nem fejeződhet be az építők fáradsága nélkül, hiszen írva van: “…a mennyek országa erőszakot szenved.” (Mt 11, 12). Ez az erőszak a test tartós önlegyőzése. Akik hanyagságban és langyosságban élnek, talán az a benyomásuk, hogy sok kényelmetlenséget viselnek el, de nem hoznak gyümölcsöt, mert önmaguk legmélyében nincsenek megragadva.

Tanú erre a szó: “Ha a művünket magunk előtt mégoly magasra magasztaljuk is, és hiányzik a szív töredelme, akkor hamisak maradunk és légvárakat építünk.” (Lépcsős Szent János).”

Részlet a Kis filokáliából

Szent örgek mondásai (Agathón atya, 29.)

“Agathón abbáról mesélték: azon fáradozott, hogy minden parancsot megtartson. Ha hajóba szállt, elsőként ragadta meg az evezőlapátot. Ha a testvérek meglátogatták, az imát befejezve tüstént saját kezűleg terítette meg az asztalt, hiszen telve volt istenszeretettel. Amikor halálához érkezett, három napig szemeit mozdulatlanul nyitva tartotta. A testvérek azonban megérintették őt és megkérdezték: „Agathón abba, hol vagy?” Azt mondta nekik: „Az Isten ítélőszéke előtt állok.” Ők azt mondták: „És te félsz, atyánk?” Erre így válaszolt: „Idáig megtettem, amit tudtam, hogy betartsam az Isten parancsait. De ember vagyok. Honnan tudjam, hogy tetteim tetszettek-e az Istennek?” A testvérek így szóltak hozzá: „Nem bízol a munkálkodásban, hogy az Isten szerint való?” Az öreg így válaszolt nekik: „Nem bízom addig, amíg az Istennel szemben nem állok. Hiszen más az Isten ítélete és más az embereké.” Amikor pedig még egy kérdésre szerettek volna választ kapni, így szólt hozzájuk: „Legyetek tekintettel rám: ne beszéljetek most velem, hiszen el vagyok foglalva!” És örömben hunyt el. Mert látták őt, amint úgy vitetett fel, ahogyan valaki barátait és szeretteit fogadja. Mindenben nagy éberséget tanúsított, és azt szokta mondani: „Az ember nagy éberség nélkül egyetlen egy erényt sem érhet el.

A szent öregek könyve – JEL Könyvkiadó, 2010

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye (gorogkatolikus.hu), 2022.január 26-án.

“Most pedig fáradalmaid jutalmát átvéve, *’ Krisztussal együtt uralkodsz.”

Január 5. (kedd esti alkonyati zsolozsma változó részei)

A szent Theofánia (Vízkereszt) előünnepe. Szent Theopemptosz és Theóna vértanúk,valamint Szent Szinklétika anya emléke.

Uram tehozzád…” után:

4. hang. Minta: Mint a vértanúk…

Himuszokban dicsérjük a bölcs Theónát és Theopemptoszt, * akik megszívlelték Krisztus tanítását, * minden bűnös bálványimádást megvetettek, * a szent és szentséges istentiszteletet pedig jámborul végezték, * az egy Úristent a hatalmaskodók színe előtt bátran megvallották, *’ és az égből koszorút nyertek.

A földi életet s az érzéki élvezetet * és a herva dicsőséget, * mint mulandót elhagytátok, jó hírnevűek! * Krisztushoz csatlakoztatok, * az ő ragyogó szépségének gyönyörűségétől lángra lobbantatok, * illatos rózsaként eléje kerültetek, *’ és Isten erejével az örök mennyország koszoját elnyertétek.

E világtól elfordultatok, * és már túlvilágiaknak látszottatok, * az elsőszülöttek Egyházába kerültetek, * az Isten színe előtt álltok, * és az angyalokkal a szeplőtelen éneket zengitek, * a bálványozás istentelen eltévelyedését megszüntettek, *’ a zsarnokok őrjöngését pedig vértanúkhoz illő lélekkel legyőztétek.

1. hang. Minta: A mennyei rendeknek…

A szentatyák dicsőségére vaban vágyva * az enyészhetetlen dicsőséget óhajtottad, * azért az élvezetektől elfordulván * testedet mindennemű sanyargatásnak adtad át, *“most pedig fáradalmaid jutalmát átvéve, *’ Krisztussal együtt uralkodsz.”

Ki Jóbot átengedte az őt kérő gonosz léleknek, * téged is tűzzel akart megtisztítani, mint az aranyat, * testedet átengedte a gonosz gyötrő erőszakosságának, * de te betegségeid állhatatos elviselésével megszégyenítetted a kísértőt, *’ és győzelmi koszorút nyertél.

Krisztusnak, a Vőlegénynek gyönyörű ékességét kívántad, * arra vágytál, hogy az ő menyasszonya legyél, * és a jövendő javakra tekintve, * az önmegtartóztatás fáradalmaival ékesítetted föl magadat, * ezért most az ő csarnokaiban *’ vele együtt uralkodsz.

Dicsőség…most és… 6. hang

Készülj elő, Jordán folyó, * itt van már Krisztus Isten, * hogy megkereszteltessék Jánostól, * és hogy istenségével a te vizeidben * összezúzza a kígyók láthatatlan fejét. * Vigadj, Jordán pusztája, * szökdeljetek örvendezéssel, hegyek, * megérkezett már az örök élet, * hogy visszahívja Ádámot. * Kiáltsd, ó kiál szava, * János Előhírnök: * Készítsétek az Úr útját, *’ tegyétek egyenesekké ösvényeit!

Előverses sztihirák:

6. hang

Föld és földiek, ujjongjatok és vigadjatok, * a boldogság vize megkeresztelkedik a folyóvízben, * a gonoszság áradatát elapasztja, *’ és isteni bocsánatot fakaszt!

Elővers: Láttak téged, Isten, a vizek, láttak ged a vizek, és féltek.

Jézus, a világosság megadója, * akinek nincs szüksége keresztelkedésre, * testben a Jordán vizére megy, * hogy megvilágosítsa a sötétségben levőket, *’ menjünk eléje vő buzgósággal!

Elővers: Azért emlékezem meg rólad a Jordán földről és Hermon hegyéről.

Krisztus szolga alakját viselve * a Jordán vizére érkezik, * hogy a szolga megkeresztelje őt, * s megszabadítson az ősi bűn rabgából, *’ és megszenteljen és megvilágítson minket.

Dicsőség… most és…

Örvendj, Jordán pusztája, s virulj, mint a liliom, * mert fölhangzott benned a Kiáltó hangja: * Készítsétek az Úr útját, * mert azt, aki a hegyeket kimérte * és a völgyeket kiszabta, * ki mint Isten a mindenget betölti, * szolgája megkereszteli. * Szegény életet kezd a gazdag ajánkot osztó. * Éva ezt hallotta: * Fájdalommal szülöd gyermekeidet. * A Szűz pedig most ezt hallja: * Üdvözlégy malaszttalteljes, * az Úr van teveled, *’ akinél van a nagy irgalom.

Tropár(ok):

4. hang

A te szent vértaid, Uram, * az ő szenvedéseikért hervadhatatlan koszorúkat nyertek led, Istenünk, * mert a te edet bírván, * kínzóikat megszégyenítették * és az ördögök tehetetlen vakmerőségeit megtörték. * Az ő imádgaik által *’ üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!

Dicsőség… most és… 4. hang. Minta: Elcsodálkozott…

Fölvitetvén Illés az egekbe, * Elizeus palástjának érintésére * visszafordult a Jordán folyó, * és kettéváltak a vizek. * A folyó száraz úttá lett ki, * valóban a keresztség jelképéül, * mellyel a jelen élet zajló folyamán átkelünk. *’ Krisztus megjelent a Jordánban, hogy megszentelje a vizeket.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye (gorogkatolikus.hu)

Szent öregek mondásai

Ismét Dániel abba mesélte el a következőt Arszeniosz abbáról: Egyszer elhívta atyáimat, Sándor és Zóilosz abbákat, és megalázkodva azt mondta nekik: „Mivel a démonok háborgatnak, s nem tudom, álom közben nem szednek-e rá engem, ezért az éjjel fáradozzatok velem, és őrizzetek, ha virrasztás közben elbóbiskolok!” Egyikük jobbjára ült, másikuk baljára, s estétől kezdve hallgattak. S azt mondták atyáim: „Mi ugyan elszunnyadtunk és felébredtünk, de nem vettük észre, hogy ő elbóbiskolt volna. Hajnalban aztán (egyedül Isten tudja csak, hogy szándékosan tette-e, hogy azt higgyük, elbóbiskolt, vagy pedig tényleg a természetes álom jött rá) hármat szusszant, aztán rögtön felébredt és azt mondta: »Elbóbiskoltam, bizony!« Mi erre azt feleltük: »Nem tudunk róla.«

”A szent öregek könyve – JEL Könyvkiadó, 2010

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye (gorogkatolikus.hu) , 2021.december 27-én