A dicsőséges Szent Kereszt 4.

A dicsőséges Szent Kereszt, mely nem bálvány!

135. zsoltár

1351(Alleluja!) Dicsőítsétek az Úr nevét, ti, az Úr szolgái, dicsérjétek és magasztaljátok őt, 2akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban. 3Áldjátok az Urat, mert jó, magasztaljátok fölséges nevét! 4Mert az Úr kiválasztotta Jákobot, tulajdonába vette Izraelt. 5Tudom jól, hogy nagy az Úr, a mi Istenünk, nagyobb, mint mind az istenek. 6Amit az Úr akar, mindent végbevisz, a mennyben és a földön, a tengerben és a vizek mélyén. 7Ő hoz felhőket a föld határairól, ő küldi a villámot és az esőt, ő indítja el a szelet rejtekéből. 8Lesújtott az egyiptomiak elsőszülötteire, kezdve az embertől, le az állatokig. 9Csodákat és jeleket hozott rád, Egyiptom, a fáraóra és minden szolgájára. 10Megvert sok pogány nemzetet, hatalmas királyokat leterített: 11Szichont, az amoriták urát, és Ogot, Básán fejedelmét, Kánaán királyait mind. 12Országukat népének, Izraelnek tulajdonába adta. 13Uram, neved fennmarad örökké, emléked nemzedékről nemzedékre, Uram! 14Mert az Úr megőrzi népét, és megkönyörül szolgáin. 15A pogányok istenei arany és ezüst, emberi kéznek művei. 16Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak. 17Van fülük, de nem hallanak és szájukban nincs lehelet. 18Hasonlók azokhoz, akik csinálták őket, és mindazokhoz, akik bíznak bennük. 19Izrael háza, áldjátok az Urat, Áron háza, áldjátok az Urat, 20Lévi háza, áldjátok az Urat, ti istenfélők, áldjátok az Urat! 21Áldott legyen a Sionon az Úr, ő, aki Jeruzsálemben lakik!

Athoszi Jerondas Paisziosz énekli a 135. zsoltárt

Szentéletű Xenofon atya és felesége, Mária, valamint két fiúk: Szent Arkádiosz és János emléknapja (Január 26.)

“Az istenfélő nemes házaspár az V. században jó módban élt Konstantinápolyban. Két fiúkat kiváló neveltetésben tudták részesíteni: Bejrutba küldték őket tanulmányaik folytatására, de ők útjukon hajótörést szenvedtek és eltűntek. Egymásról nem is tudva élték túl a hajótörést, és külön-külön mentek el Jeruzsálembe, ahol szerzetesek lettek. Szüleik egy isteni kinyilatkoztatásnak engedelmeskedve szintén elzarándokoltak a szentföldre, s ott életben találták fiaikat. Látva, hogy azok teljesen Isten szolgálatának szentelték életüket, ők maguk is szétosztották vagyonukat és beléptek egy monostorba. Így mind a négyen szerzetesként fejezték be Istennek tetsző életüket.”

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye (gorogkatolikus.hu)

„Mond meg nekem, hogyan láthatom őt? Hogyan találkozhatnék vele?”

„November 25. A készületi idő tizenegyedik napja: A templombavezetés ünnepzárása, Szent Katalin nagyvértanúnő és Szent Merkur vértanú emléke”

Forrás: http://www.egriparochia.hu/blog/november-25-a-k-sz-leti-id-tizenegyedik-napja-a-templombavezet-s-nnepz-r-sa-szent-katalin-nagyv

„Ma Krisztus Istenünk * szent dicsőségének élő temploma, * az egyetlen áldott az asszonyok között, * a Tisztaságos, * bevonul a templomba, * hogy a törvény szerint a szentélyben éljen. * Lelkileg vele örvend * Joákim és Anna, * és a szüzek karai éneket zengenek az Úrnak, * zsoltárokat zengenek * és dicsőítik az ő anyját.

Örvendj, Szent Katalin, te dicső vértanúnő, * mert a tested sátorát Krisztus a Sínai hegyen temette el, * ott, ahol Mózes az el nem égő bokrot látta, * és ott őrzi ereklyédet második eljövetelének idejéig.” (Az alkonyati zsolozsmán)

Szent Katalin királyi családban született Alexandriában. Már korán észrevették szülei, hogy nagyon okos gyermek, ezért nagy gonddal taníttatták. Mire tizennyolc éves ifjú lány lett, nem akadt szépségének párja egész Egyiptomban, de bölcsességének és tudásának sem. Gyermekkorától kezdve olvasott, és tudásvágya kielégítetlen volt. Tizennyolc éves korára ismerte a görög filozófusok tanítását, Platónét, Arisztotelészét, de járatos volt az orvostudományban és a csillagászatban is. Olvasta Hipokrátész műveit, és hazája több ezer éves hagyományait is ismerte.

Sugárzó szépsége és nagy tudása sok kérőt vonzott Alexandriába. Katalin azonban azt mondta a kérőknek és szüleinek, hogy csak ahhoz megy férjhez, aki bírja azokat az adományokat, amivel ő is rendelkezik. Szűznek, szépnek, gazdagnak kell lennie a kérőnek, és szellemiekben sem maradhat alatta.

Sok kérő jelentkezett, akik gazdagabbak is voltak mint Katalin szülei, de bölcsességben és tudásban nem múlták fölül a szép királylányt.

Történt egyszer, hogy amint egy újabb kérőnek kellett eredménytelenül hazatérnie, Katalin kiment a városból, hogy egy közeli szép ligetben sétáljon. Annak a szép kertnek a közelében élt egy remete, aki hallott Katalin szépségéről és bölcsességéről. Ez az öreg szerzetes Katalin elé lépett és a következőt mondta:

– Én ismerek egy ifjút, akinek szépsége fölülmúlja a tiedet, és bölcsessége olyannyira meghalad, hogy ha beszélgetnél vele, ostobának és butának vélnéd magad, mert ismeretei meghaladják a világ valamennyi titkát. Gazdagságához semmi nem mérhető, mert nem csak gazdag, de hatalmában áll bármit megtenni.

Katalint nagyon fellelkesítették az öreg szerzetes szavai és ezt kérdezte:

– Létezhet a földön az emberek között olyan személy, aki okosabb, hatalmasabb, és szebb is mint én?

Az öreg remete ekkor cellájából előhozott egy Istenszülő ikont és megmutatta Katalinnak.

– Íme, itt látható az ifjú édesanyjával, akiről beszéltem!

Ezután üdvös tanítást adott Katalinnak Jézus Krisztusról, akinek nem volt földi apja, mert a mindenható Isten, az Atya Fia Ő, aki szűztől született.

Látta Katalin, hogy egy különös öreg emberrel hozta össze a gondviselés, és hitt a remetének, mert szavai felmelegítették a szívét.
Mond meg nekem, hogyan láthatom őt? Hogyan találkozhatnék vele?
Vidd el magaddal ezt a képet, otthon zárkózz be a szobádba és kérd meg az Úr anyját, hogy segítsen neked ebben! Meglátod, hogy nem maradsz maghallgatás nélkül!

Olyan különösnek tűnt a remete, és olyan nagyon gerjedezett a szíve a „nagyhatalmú, bölcs és szép” Úr után, hogy Katalin úgy cselekedett, ahogy hallotta. Visszasietett a palotába és bezárkózott a szobájába, ahol reggelig imádkozott és kérlelte a képen látott anyát. Mikor végre elszenderedett, álmot látott, ami úgy tűnt, mintha valóság lenne, mert állt az ikon előtt, amikor a kép megelevenedett. A képen Mária ölében tartotta a kis Jézust, aki ragyogni kezdett mint a nap. Katalin a gyermek tekintetét kereste, de az mindig elfordította a fejét, nem akart a királylányra nézni.

Ez háromszor is megismétlődött, mert újra és újra próbált úgy helyezkedni a szobában a kép előtt, hogy a gyermek tekintete reá essen. De ez egyszer sem sikerült, mert a gyermek mindig elfordította a fejét.

Ekkor hallotta, amint az Édesanyja így szól a Gyermekhez: „Drága Fiam, nézd milyen szép ez a leányzó, milyen bölcs és gazdag, és mennyire szeretné látni szemed szépségét!” De a kis Jézus ezt mondta Anyjának: „Nem olyan szép, és bölcsessége nem haladja meg az ördögökét. Gazdagnak sem mondanám, hanem szegénynek.”

A látomásban ez háromszor megismétlődött, mire Katalin magához tért és azon nyomban futott vissza a remetéhez, hogy magyarázatot kérjen mindarra, amit látott és hallott az éjszaka.

– Miért mondta, hogy nem vagyok szép, és miért mondta, hogy bölcsességem nem haladja meg az ördögökét? Miért lennék én szegény, amikor apám királyi családból származik? – kérdezte zaklatottan.

Ekkor a szent remete elmagyarázta a bűnbeesés történetét, és megmagyarázta a megváltás szent titkát. Megvilágosította Katalint arról a tényről, hogy a keresztség felvétele előtt minden ember evilág fejedelméhez tartozik, aki az ördög. Üdvös tanításba részesítette tehát a királylányt, aki egész nap kérdezgette és hallgatta az idős atyát, majd arra kérte, hogy keresztelje meg, mert ő immár nem kíván csak a földi világhoz tartozni, hanem inkább Isten Országához.

Így történt, hogy Katalin megkeresztelkedett, és este folytatta az imát a szent ikon előtt, kérve a nagy hatalmú Király Anyját, hogy járjon közbe érte. Ekkor újabb látomása volt.

Látta megelevenedni újra az ikont és ragyogni a kis Jézust. Hallotta, amint Szent Édesanyja így szól hozzá: „Látod milyen szép ez a Katalin, és mennyire szeret téged? Látod-e már gazdagságát és bölcsességét, és elfogadod-e menyasszonyodnak?” A kis Jézus ekkor már Katalinra nézett és ezt mondta: „Elfogadom mátkámnak mert szépsége ragyog előttem. Bölcsessége nagy és szeretete lángoló irántam. Eljegyzem őt az örök életre.” Ekkor egy gyűrűt vett elő a kis Jézus de mielőtt felhúzta volna Katalin ujjára, megszűnt a látomás és Katalin újra a szobában találta magát. Határtalan volt az öröme, amikor felfedezte jobb kezén azt a csodálatos gyűrűt, amit a látomásban is látott. Így lett Jézus mátkája és ezt nem tagadta senki előtt sem.

Abban az időben Maximilan keresztényüldöző császár volt a birodalom vezetője, aki éppen akkor jött Egyiptomba. Hallott a császár Katalin szépségéről és eszességéről, ezért személyesen jött Alexandriába, hogy meggyőződjön erről.

A találkozásuk meggyőzte a császárt, hogy minden szóbeszéd csak rosszindulatú pletyka a valósághoz képest, mert Katalin szépsége és bölcsessége felülmúlt minden emberi szót. A császár azonban nagyon elkeseredett, mert Katalin kijelentette, hogy van már jegyese, aki nem más mint Jézus Krisztus. Ezt a kijelentését is bátran, félelem nélkül tette, és olyan ékesszólóan, hogy aki csak hallotta, hajlani kezdett az evangélium örök igazságának elfogadására.

Megijedt először a császár, majd haragra gerjedt Katalin arcátlansága láttán, mivel nem volt hozzászokva, hogy neki ellent mondjanak vagy lekicsinyeljék hatalmát. Ezért elrendelte, hogy bölcsek vitázzanak Katalinnal, és győzzék meg Krisztusba vetett hitének esztelenségéről.

50 bölcs gyűlt össze a nyílt vitához, ami a császár és udvartartása előtt zajlott. De hiába gyűltek össze a filozófusok és bölcsek, mert Katalin őket is zavarba hozta, amint kifejtette a Szentlélek erejével Isten elgondolását az emberi nemről. Ráadásul, ismerve jól a nagy filozófusok tanítását, bebizonyította, hogy mindegyik azt az igazságot kereste, amit végül az emberiség Isten Fiának eljövetelével kapott.

Megnémította Katalin a bölcseket a vita végére, aminek láttán a császár nem okult a hallottakból, hanem esztelen haragra gerjedt, és parancsot adott a szent bajnoknő megostorozására.

A feljegyzések szerint két órán át verték a katonák Katalin hercegnőt, majd a börtönbe dobták, hogy ott haljon meg, mivel nem gondolták, hogy ezt az iszonyatos ostorozást túl lehet élni. Éjjel azonban Isten csodát tett vele, mert Katalin imádkozott Vőlegényéhez, aki meggyógyította. Így másnap egészségesen és még szebben állt a császár előtt. Számtalan katona, és maga a császár felesége is keresztény hitre tért, látva a nyilvánvaló csodát.

Maximilian császár ekkor felszólította Katalint, hogy hódoljon Róma isteneinek, akik megkönyörültek rajta és meggyógyították.

– Felséges úr! Ne ámítsd magad azzal, hogy halott bálványok gyógyítottak volna meg engem, mert elpusztítaniuk kellett volna, hiszen megkérdőjeleztem hatalmukat, amikor Jézus Krisztust vallottam Uramnak és Istenemnek! Ahogy tehetetlenek a démonok Isten erejével szemben, úgy bálványaid is tehetetlenek, pedig nagy hatalmú démonok állnak mögöttük. Én pedig nem tagadom meg a Szentháromságú Egy Istent, akié a dicsőség és a hatalom mindörökké! – ekként nyilatkozott Katalin, mire haragra gerjedt a császár, és elrendelte, hogy Katalint törjék kerékbe, és vágják le a fejét.

Így nyerte el a vértanúkoránát Isten nagy bajnoknője, Szent Katalin, kinek testét angyalok vitték a Sínai hegyre, ahol ma is őrzik szent tisztelettel a róla elnevezett kolostorban.”

Tanítás, elmélkedés és tanács

Krisztus Urunk születésének ünnepére készülődve a helyes lelki magatartást sejthetjük meg Arany Szájú Szent János alábbi imádságából, amit elimádkozhatunk minden Szent Liturgia előtt, ha áldozni is készülünk.

„Uram, Istenem, tudom, hogy sem méltó, sem érdemes nem vagyok arra, hogy lelkem hajlékába jöjj, mert egészen puszta az és üres, s nincs benne számodra hely, hová fejedet lehajtsd. De mint a magasságból érettünk leszállva magadat megaláztad, ereszkedjél le most az én alacsonyságomhoz is! És mint a barlangban az oktalan állatok jászlában való fekvést elvállaltad, légy kegyes most is bejönni érdemtelen lelkem és romlott testem jászlába! És amint nem vonakodtál a poklos Simon házába lépni és ott a bűnösökkel együtt étkezni, méltóztassál most az én alázatos lelkem hajlékába is bejönni, bár poklos és bűnös vagyok! És mint el nem taszítottad ama hasonló bűnös nőt, midőn hozzád járult, hogy illessen, kegyeskedjél nekem is megengedni, hogy – bár bűnös vagyok – érinthesselek! És mint meg nem utáltad annak bűnös és tisztátalan ajkait, midőn csókkal illette lábadat, ne utálj meg engem se, bár ajkaim, szám és nyelvem még szennyesebbek és bűnösebbek is! Legyen inkább legszentebb tested és véred parazsa megszentelődésem, felvilágosulásom, megalázott lelkem és testem egészsége! Vegye el tömérdek bűneim terhét, őrizzen meg minden ördögi fondorlattól! Legyen sok ártalmas gonosz szokásom megszüntetője és legyőzője, szenvedélyeim kiölője! Segítsen parancsaid követésére, isteni malasztod megszerzésére és országod elnyerésére! Hisz nem könnyelműen járulok hozzád, Krisztus Istenem, hanem a te kimondhatatlan jóságodban bízva, nehogy közösségedből távol maradva a szellemi ragadozó zsákmánya legyek. Kérlek azért Uralkodóm, ki egyedül vagy szent, szenteld meg testemet és lelkemet, szívemet és vesémet, és oltsd szívembe a te félelmedet, tedd eltörölhetetlenné bensőmben megszentelésedet! Légy segítőm és oltalmam, vezéreld életemet békességben, tégy méltóvá, hogy egykor szentjeid között a te jobbod felől álljak, szeplőtelen Anyád, a szolgálatodra álló tiszta szellemek és összes szentjeidnek imái és könyörgései által, kiket öröktől fogva kedvelsz! Ámen”**

A mai szentírási szakasz: Gal 3,23-4,5; Mk 5,24-34
—-
*Vietile Sfintilor De Peste Tot Anul – Editura Biserica Ortodoxa Alexandria 2003.
**Otthoni előkészület a szentáldozáshoz – Emeljük Föl Szívünket Görög katolikus imakönyv 62. old.

“Énekkel dicsőítsük Krisztus hírneves Jegyesét, * Szent Katalint, Sína védőjét”

A napi reggeli zsolozsma (utrenye, ortrosz) változó részei

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/A-zsolozsma-az-egyhaz-imadsaga—2020-november-23-29-2020-november-22

November 25.

Krisztus szent és nagy bölcsességű vértanújának, Katalinnak
és Szent Merkuriosz nagyvértanúnak emléke
Ezen a napon van a templombavezetés ünnepzárása is
!

Tropár 4. hang

Ma van első jelensége az Isten boldogító kegyelmének, * és hirdetése az emberek üdvösségének; * az Isten hajlékában nyilván megjelen a Szűz * és Krisztus megjelenését mindenkinek ere hirdeti. * A Szent Szűznek mi is hangosan kiáltsuk: *’ Üdvözlégy a Teremtő üdvgondozásának teljesülése!

Dicsőség… 5. hang

Énekkel dicsőítsük Krisztus hírneves Jegyesét, * Szent Katalint, Sína védőjét, * a mi megsegítőnket és pártfogónkat, * mert ő fényesen elhallgattatta az istentelenek gyalázkodását * a Szentlélek pallosával, * és most mint megkoszorúzott vértanú, *’ mindenkinek kéri a nagy irgalmat.

Most és… 4. hang

Ma van első jelensége…

Az első zsoltárcsoport után kathizma 1. hang

A jámboréletű Joákim és Anna magzatját * Istennek ajánlják a szent helyen. * Korára nézve fiatal és mégis a mi életünk táplája. * Megáldotta őt a szent Zakariás. *’ Áldjuk mi is áhítattal, mint az Úr anyját!

A második zsoltárcsoport után kathizma 4. hang. Minta: Elcsodálkozott József…

Fogantatásod előtt már Istennek szenteltek, * és most születésed után pedig * az atyai ígéretet teljesítve * neki föl is ajánlottak. * Égő gyertyák fényében adtak át tisztán, * gyermekségedben a szent templomnak, * mint valóságos szent templomot, * hiszen te lettél a megközelíthetetlen isteni világosság edénye. * Valóban magasztos ez a bevonusod, *’ Isten egyetlen, örökszűz Jegyese!

Sokirgalmú

8. hang

Örvendezzen az énekszerző Dávid, * s Joákimmal és Annával együtt vigadozzon, * mert mint isteni fénysugár ezektől sugárzott ki a fényt hozó Mária, * ki most a templomba lépve örvendezik. * Kit meglátván Barakiás fia, megáldott * és örömmel így kiáltott: *’ Üdvözlégy egész világ csodája!

Katavászia 1. hang

Krisztus születik dicsőítsétek! / Krisztus a mennyből jő, ünnepeljétek, / Krisztus a földön, büszkélkedjetek! / Énekeljetek az Úrnak minden föld, / és magasztaljátok őt, ó népek, /’ mert ő megdicsőíttetett!

III.

Az Atyától öröktől fogva született Fiúnak / és az utóbbi időkben a Szűztől szeplőtelenül megtestesült / Krisztus Istennek örvendezve kiáltsuk: / Ki hatalmunkat fölemeléd, szent vagy te, mi Urunk!

Kathizma

8. hang

Szent Mihály ajkáról az égből az igazi bölcsesget nyerted el, * a küzdelemben legyőzhetetlen, hírneves vértanúnő! * S a szónokokat már a pogány bölcsesség ismeretével is ámulatba ejtetted, * az isteni bölcsesség révén még a téveszméket is helyreigazítottad. * Azért a te küzdelmedet látva a Teremtő * melléd állt és megdicsőített téged, mondván: * Rajta, előre, a kincsek már várnak rád! * Esedezzél Krisztus Istenhez, * hogy adjon bűnbocsánatot azoknak, *’ akik buzgón megünneplik a te szent emlékedet!

Dicsőség… 4. hang

Merkuriosz vértanú megvívta a küzdelmet, * és a cselszövőt szégyenben hagyta, * és Krisztus bátor, megkoszorúzott sévé lett. * Most az égi karba tartozik és méltán, változatlan dicsőségben részesül. *’ Ünnepeljük meg azért híven az ő szent emlékét!

Most és… 4. hang. Minta: Elcsodálkozott József…

A szeplőtelen rány, * a beszennyezetlen nászterem, * az Istenszülő Mária * vigadozva lép be ma, csodálatosan az Isten hajlékába, * kit Isten angyalai híven környeznek, * és a hívek mind folyton boldognak neveznek, * s neki szünet nélkül, hálatelten, * hangos szóval ezt éneklik: * Ó Szeplőtelen, *’ te vagy a mi örömünk és dicsőségünk!

IV.

Jessze törzséből fölsarjadt vessző / s annak virága, Krisztus, / a Szűztől születtél, / a megárnyékolt dicséretes hegyből; / ki eljöttél, mint testnélli Isten, /’ hogy megtestesülj a Szeplőtelentől; /’ dicsőség a te erődnek Uram!

V.

Ki a békesség Istene / és az irgalmasság Atyja vagy, / leküldted nekünk a nagy szövetség békeosztó angyalát, / ki által az istenismeret világosságára megtaníttattunk. / Azért éjjel virrasztva /’ dicsőítünk ged, Emberszerető!

VI.

Jónást a tengeri szörny gyomra / sértetlenül adta vissza, / az Istenige a Szűz méhét is / épségben megőrizte; / mert aki nem volt alávetve a romlásnak, /’ az saját szülőanyját is sértetlenül tartá meg.

Konták

2. hang

Jámbor énekkart alkossunk ma, Istenben bízó vértanútisztelők, * a nagy bölcsességű Katalin tiszteletére, * mert ő a stadionban Krisztust hirdette, * agyót legyőzte, *’ és megsemmisítette a szónokok tudományát!

Ugyanarra

Az isteni dolgokat helyesen kezelted, * s magad is kedvesen fogadott áldozattá lettél, örök emlékű, bölcs Merkuriosz, * mert Krisztus poharát állhatatosan kiürítetted. *’ Imádkozzál azért szünet nélkül mindnyájunkért!

VII.

A vallásosan nevelt ifjak / a gonosz zsarnok parancsát megvetvén, / a tüzes kemencétől sem rettentek vissza, / hanem a lángok közt állva lelkesülten énekelték: / Áldott vagy te, atyáinknak Istene!

VIII.

A harmatozó kemence természetfölötti csodát ábzolt elő, / mert miként az nem hamvasztotta el a belévetett ifjakat, / úgy meg nem égett a Szűz méhe sem / az Istenség befogadott tüzétől. / Azért énekelve kiáltsuk: / Áldja az Urat minden teremtmény, /’ és magasztalja őt mindörökké!

IX.

Különös és dicsőséges titkot látok: / mennyet és istállót, királyi széket és Szüzet, / jászolt, melyben a befogadhatatlan / Krisztus Isten nyugovék, /’ akit énekekben magasztalunk.

Dicséreti sztihirák

4. hang. Minta: Jelül rendelted…

Tiszteletreméltó küzdelmed legszentebb emlékét megtartva, * jó hírne Katalin, * szüntelen énekszóval dicsőítjük azt, * aki neked kemény kitartást ajándékozott, * téged diadalra méltatott, * s a szónokokat megdöbbentő szavakat nyújtott neked: * az emberszerető Jézust, *’ az Üdzítőt és Urat.

Önként vértanú lettél, nagyon dicső Katalin, * a zsarnokot erélyesen megfeddted, * a sokistenhit szörnyű őrületét az istenismeret világosgával * és a kegyelemmel legyőzted, * azért téged, mint vértanút és tisztaságos szüzet, *’ megkoszorúzott Krisztus, a mi lelkünk Üdvözítője.

Szádnak megnyitásakor elnyerted a Lélek kegyelmét, * nagyon dicsőséges Katalin, * életmódoddal magadat megtisztottad, * állhatatos lelkületeddel a zsarnokok gőgjét eloszlattad, * és a testi szépségért csebe, * isteni bölcsességgel, *’ a lelki ékességet kaptad, bajnokok dísze!

Dicsőség… 2. hang

A lelki életben tökéletes gyakorlatot szereztél, * az istentagadás szószékét fölényesen legyőzted, * Isten világosságát árasztottad, * isteni erőt öltöttél magadra, * a zsarnok parancsát kicsúfoltad, * a szónokok üres fecsegését abbahagyattad, *’ sok küzdelmet vívott, tisztaságos Katalin!

Most és…

Ma a szeplőtelen Szüzet bevezetik a templomba, * hogy lakóhelye legyen a mindenségen uralko Istennek, * s egész életünk gyámolának. * Ma a legtisztább Szentélyt, mint három éves gyermeket * a szentek szentbe viszik. * Kiáltsuk neki mi is, mint az angyal: *’ Üdvözlégy, áldott az asszonyok között!

Nagy dicsőítés

Tropár 5. hang

Énekkel dicsőítsük Krisztus hírneves Jegyesét, * Szent Katalint, Sína védőjét, * a mi megsegítőnket és pártfogónkat, * mert ő fényesen elhallgattatta az istentelenek gyalázkodását * a Szentlélek pallosával, * és most mint megkoszorúzott vértanú, *’ mindenkinek kéri a nagy irgalmat.

Dicsőség… most és… 4. hang

Ma van első jelensége az Isten boldogító kegyelmének, * és hirdetése az emberek üdvösségének; * az Isten hajlékában nyilván megjelen a Szűz * és Krisztus megjelenését mindenkinek ere hirdeti. * A Szent Szűznek mi is hangosan kiáltsuk: *’ Üdvözlégy a Teremtő üdvgondozásának teljesülése!

„Akik hanyagságban és langyosságban élnek, talán az a benyomásuk, hogy sok kényelmetlenséget viselnek el”

A lélek munkája és a test fáradozásai együtt építik az igazi szellemi lélek-várat. Ezek a Szentlélek tevékenységét mutatják, akit te és minden más keresztény a szent keresztségben kapott ajándékul. A törvények elhanyagolása a szenvedélyek útján kivonta a tekintet látóköréből. A vezeklés, Isten kimondhatatlan irgalmasságával szorosan összekapcsolódva, ismét meg kell hogy mutassa a lelki szemnek. A szelemi lélek-vár felépítése nem fejeződhet be az építők fáradsága nélkül, hiszen írva van: “…a mennyek országa erőszakot szenved.” (Mt 11, 12). Ez az erőszak a test tartós önlegyőzése. Akik hanyagságban és langyosságban élnek, talán az a benyomásuk, hogy sok kényelmetlenséget viselnek el, de nem hoznak gyümölcsöt, mert önmaguk legmélyében nincsenek megragadva.

Tanú erre a szó: “Ha a művünket magunk előtt mégoly magasra magasztaljuk is, és hiányzik a szív töredelme, akkor hamisak maradunk és légvárakat építünk.” (Lépcsős Szent János).”

Részlet a Kis Filokáliából: Sinai Szent Gergely (1255 – 1346)

Így kell állandóan magunkban hordozni a töredelmet.

„Amikor Poimén abba egyszer Egyiptomba ment, látott egy asszonyt, aki egy sírnál ült és keservesen sírt. És azt mondta: „Ha ennek a világnak összes öröme el is jönne, nem csábítaná el ennek az asszonymak a lelkét a gyásztól. Így kell a szerzetesnek is állandóan magában hordoznia a töredelmet.

Ismét ő mondta: „Ha egy ember úgy tűnik, hogy hallgat, szíve azonban elitél másokat, akkor az ilyen ember szüntelenül beszél. De létezik egy másik is, aki reggeltől estig beszél, mégis megtartja a hallgatást, vagyis semmi haszontalant nem mond.”

Részlet A szent öregek könyvéből, 249.o.