Az erény gyakorlása a családban
“- Jerondasz, egy családapa hogyan tudja az erényességet gyakorolni?
– Ad az Isten lehetőségeket. De sokan, miközben lehetőségeket kérnek az Istentől az erények gyakorlására, meghátrálnak, mikor valami nehézséggel találkoznak. Néha például a Jó Isten, végtelen szeretetéből, hogy a férj gyakorolhassa az alázat és a türelem erényét, elvonja Kegyelmét a nőtől, aki különc kezd lenni és rosszul bánik a férfivel. Ilyenkor a férfinek örülnie kell és köszönetet mondania az Istennek a lehetőségért amit neki adott, hogy küzdhessen és nem meghátrálnia. Vagy mikor az anya türelmet kér az Istentől. megy a kis gyermek és a megterített asztalt úgy ahogy van lerántja terítőstől. Akkor olyan mintha csak azt mondaná az anyjának: „Anya legyél türelmes!”…
És általában a nehézségek amik a világban vannak rákényszerítik azokat kik egy kicsit lelkileg akarnak élni, hogy mindenre készen álljanak. Ahogyan, ne adja Isten, mikor háború van az emberek készenlétben vannak, ugyan ezt látom azoknál kik lelkileg próbálnak élni. Például azok a szegény gyermekek, kik az Egyház közelében szeretnének élni, mennyire nehéz nekik! A háborúság azonban, ami a csúnya környezetből támad rájuk, amiben élnek, segít nekik bizonyos módon, hogy éberek legyenek. Látható, hogy béke időben, mikor nincsenek nehézségek, a legtöbben nem ügyelnek semmire. Pedig akkor is hasznosítani kell a békét a lelki előremenetelre, próbálják legyőzni gyengeségeiket és műveljék az erényeiket. Sokat segít a lelki életben a csend és a nyugalom. Jó ha mindenki talál naponta egy kis időt az elcsendesedésre. Vizsgálja meg önmagát, hogy felismerje szenvedélyeit, hogy küzdhessen ellenük és megtisztítsa a szívét. Ha a lakásban van egy olyan csendes szoba ami szerzetesi cellára emlékeztet, az nagyon jó. Ott,„titokban” (Máté 6, 4.) elvégezheti lelki kötelességeit, tanulmányozhat, imádkozhat. Egy kis lelki felkészülés, mikor imádság előzi meg, nagyon segít, mert a lélek átmelegszik és az értelem lelki síkra kerül. Ezért, ha valakinek sok törődése van napközben, igyekezzen, hogy legyen tíz perce imádkozni és pár perce valami komolyat tanulmányozni, hogy elűzze a napi gondokat.
– Jerondasz, lehet, hogy ez egy kicsit nehezen megvalósítható
a világi életben?
– Nem, vannak világi emberek kik nagyon lelkileg élnek, mint aszkéták, böjtölnek, szertartásokat olvasnak, leborulásokat végeznek, még ha gyermekeik és unokáik is vannak. Vasárnap templomba mennek, áldoznak, és utána megint vissza térnek „cellájukba”, ahogy a remeték vasárnap bemennek a templomba és utána vissza térnek cellájuk magányába. Hála Istennek, sok ilyen lélek van a világon. Konkrétan ismerek egy családapát, aki folyton mondja az imát, akárhol is van és egyre csak könnyezik imádság közben. Imája már önműködő lett és könnyei édesek, a szent ujjongás könnyeivé váltak. Emlékszem egy munkásra is – Jánnisznak hívták – aki az Athoszon dolgozott nagyon keményen, két ember munkáját végezte. Mondtam neki, hogy imádkozzon miközben dolgozik és lassanként megszokta. Egyszer eljött hozzám és elmondta, hogy nagy örömöt érez mikor az imát mondja. „Elkezdődött az édes hajnal”, mondtam neki. Nem sokkal ezután megtudtam, hogy megölte őt két részeg. Mennyire sajnáltam! Ezután az egyik szerzetes valamilyen szerszámot keresett, de nem találta, mivel Jannisz rakta el. Este megjelent álmában és megmondta hová rakta. Lelki állapotot ért el és tudott segíteni a másik életből.
Milyen egyszerű a lelki élet! Ha valaki szereti az Istent, ha elismeri nagy áldozatát, jótéteményeit és ráveszi magát, hogy fokozatosan utánozza a Szenteket, gyorsan megszentelődik, csak legyen alázatos, hogy érezze nyomorúságát és nagy háládatlanságát az Isten iránt.” (162-164.o.)
Az ünnepek kísértései
„- Jerondasz, miért van az, hogy ünnepek alkalmával általában
jön valami kísértés is?
– Nem tudod? Ünnepekkor a Krisztus, a Szűz Anya és a Szentek örvendeznek és megvendégelnek, áldást és lelki ajándékokat adnak az embereknek. Itt a szülők kínálnak, ha gyermekek ünnepelnek vagy a királyok adnak kegyelmet, ha királyfi születik. A Szentek miért ne ajándékoznának meg? Ráadásul az öröm, amit adnak sokáig tart és nagy segítség a lelkeknek. Ezért az ördög, mivel tudja ezt, kísért, hogy az emberek elessenek a szent ajándékoktól, ne örülhessenek és ne legyen hasznuk az ünnepből. És látod, néha a családban, mikor egy ünnepre mindannyian készülnek, hogy áldozzanak, a kísértés összeveszejti őket és nem csak, hogy nem áldoznak, de még a templomba se mennek el. Így éri el az ördög, hogy kimaradjanak az egész szent segítségből.
Ez megfigyelhető a mi szerzetesi életünkben is. Sokszor az ördög, mivel tapasztalatból tudja, hogy megsegítetnénk valamelyik ünnepkor, aznap, vagy még inkább az előestéjén, megkísért kísértő lévén – és elrontja az egész kedvünket. Lehet, hogy arra vesz rá minket, hogy összevesszünk egy testvérrel, aztán pedig elszomorít emiatt, tönkre tesz testileg és lelkileg. Így nem hagyja, hogy hasznunk legyen az ünnepből a hálaadás örömteli módján. A Jó Isten azonban, mikor látja, hogy nem mi adtunk okot, hanem ez csak az ördög irigységéből van, megsegít bennünket. És még jobban segít, ha mi alázatosan magunkra veszszük a hibát és nem vádoljuk, nem csak, hogy a testvérünket nem, hanem még az ördögöt sem, mivel ez a munkája: hogy viszályt szítson, rosszaságot hintsen szét, míg az embernek mint Isten képmásának békességet és jóságot kell árasztania.” (172-173.o.)
Részletek ATHOSZI JERONDASZ PAISZIOSZ: Igék, (4.kötet) című könyvéből