„Beszélgetőtársa jóságán elámulva megtért.”

„Egy hitetlen megtérése

Marseille-ben egy asszony lépett Don Bsco elé, aki azért panaszkodott, mert a férje megrögzött istentagadó volt. Az asszony elmondta továbbá, hogy bánatát az ötéves kisfia némasága is tetézi. Don Bosco megvigasztalta, és megígérte neki, hogy imádkozika férje megtéréséért és a fia gyógyulásáért. Ugyanakkor kérte, hogy ő is imádkozza a szokásos kilencedet Segítő Szűz Máriához.

Amikor az asszony hazaérkezett, elmondta férjének, hogy találkozott Don Boscóval. A férfi haragra gyúlt, és azt kiabálta, hogy Don Bosco egy pap, márpedig ő a papoknak nem hisz. Haragos szavait istenkáromlásokkal és a felesége elleni szitkozódással kísérte.

Az ebéd utáni csevegés során az asszony megemlítette, hogy Don Bosco közbenjárását kérte a gyermek gyógyulásáért. A férj csak megvonta a vállát. Ebben a pillanatban a kicsi hirtelen nagyot kiáltott:

  • Apa, apa!

Ez vot az első alkalom, hogy a hangját lehetett hallani. Az apa ugyan megrendült és elérzékenyült, de megmakacsolta magát, felállt az asztaltól, és bezárkózott a szobájába. Másnap reggel felkereste Don Boscót, és őszintén elmondta neki, hogy ő mindeddig nem bízott a papokban. Don Bosco lépésről lépésre segítette hozzá a megvilágosodáshoz, mígnem a férfi, akinek szívén még az előző napi rendkívüli esemény hatása alatt állt, beszélgetőtársa jóságán elámulva megtért.

A beszélgetés a hitetlen gyónásával ért véget, aki a búcsú pillanatában Don Boscónak bőkezű ajándékot nyújtott át.”

Részlet Michele Molineris: Napról napra Don Boscóval, 335.o.