“Fényes volt az előbbi ünnep, / de fényesebb, Üdvözítőnk, a közeledő.”

Istenjelenés (Vízkereszt) ünnepe – Január 6.

“Fényes volt az előbbi ünnep, / de fényesebb, Üdvözítőnk, a zeledő. / Annak angyal volt az előhirdetője, / ezt Keresztelő János készíté elő, / azt a bekövetkezett vérontás miatt, mint gyermektelen siratta Betlehem, / ez a vizek megszentelése folytán áldást hozó fürdőnek ismertetik el. / Akkor csillag értesíté a bölcseket, / most a mennyei Atya mutatott be téged a világnak. / Ki megtestesültél, és újra kijelentéd magad, /’ Uram, dicsőség néked! (1.hang)

Elővers: 2. hang. Azért emlékezem rólad a Jordán földjéről, aHermon hegyéről.

Újra megtisztíttatik Krisztus a Jordánban, / vagyis inkább megtisztítja a mi neinket, / mert valósággal a keresztvízre megy, / le akarván mosni Ádám bűnösségi kéziratát, / és mondja nosnak: / Jöjj és szolgálj keresztelőm / a rettenetes titok mélygének! / Jöjj és terjeszd ki kezedet gyorsan, / és érintsd meg fejét annak, / ki összezúzta a kígyó fejét, / és aki megnyitá a paradicsomot, / melyet a kígyó csalárdsága folytán elzárt hajdan /’ a tiltott gyümölcs törvényszegő ízlelése.

Elővers: 3. hang. Láttak téged Isten a vizek, láttak téged avizek ésféltek.

Fényes volt ugyan az elmúlt ünnep, / de dicsőségesebb a mai nap. / Amott az Üdvözítőt a napkeleti bölcsek imádták, / itten pedig az Uralkodót / az ő jeles szolgája kereszteli, / amott a pásztorok örvendezve szemlélték a kisdedet / és csodálkozának, / itten pedig az Atya szózata /’ az ő egyszülött Fiának hirdeti őt.

Dicsőség… most és… 3. hang

Jertek minden hívők, / hagyjuk el Júdea vidékét, / haladjunk át a Jordán pusztáján, / és lássuk az ottan testileg megjelenő / és a Jordán habjaiban keresztséget ké Megváltót. / A keresztelő vonakodik, és félelemmel kiált fel: / Nem merészelem testi kezemmel érinteni a tüzet! / Jordán folyó és a tenger visszafordultak, / s én hogy tegyem fel fejedre kezemet, / kitől rettegnek a szeráfok? / Jordán nem állott meg azonnal, / midőn Elizeus Illés palástját nyerte, / miként nem borítanának el engem is a habok, / látván téged meztelen testtel zepettük? / Hogyan nem égnek meg tőled hevíttetve? / Mit késedelmeskedel, Keresztelő, / megkeresztelni az én Uramat? / – fölkiált a Jordán folyó. / Mit akadályozod számtalanok megtisztulását? / Ki minden teremtményt megszentel, / engedd, hogy szenteljen meg engem is / és a vizek természetét, /’ ki avégett jelent meg!”

Részlet a január 3-i vecsernyéből, előverses sztihirák