„Arszeniosz abba tanítványa, Dániel abba mesélte nekünk, úgy, mintha másvalakiről beszélne, de bizonyára vele történt meg az eset: „Egy öreg ült egyszer a kunyhójában, amikor hangot hallott, amely így szólt hozzá:» Gyere, megmutatom neked, mit cselekszenek az emberek!« Erre felkelt, és kiment. Egy olyan helyre vezették, ahol egy etiópot látott, aki fát vágott, és egy nagy rakományt állított össze. Megkisérelte elvinni, de nem tudta. Ahelyett azonban, hogy elvett volna a rakományból, még újabb fákat vágott és hozzárakta. És ezt hosszabb időn keresztül így folytatta. Amikor továbbment, egy férfit látott, aki egy ciszterna fölött állt, vizet mert, majd egy lyukas tartályba öntötte, de a víz visszafolyt a ciszternába.

Ekkor ismét így szólt hozzá a hang: »Gyere, még valamit mutatok neked!« Egy templomot látott és két lovas férfit, akik egy gerendát vittek keresztben, miközben egymás mellett lovagoltak. Be akartak lovagolni a kapun, de nem tudtak, mert a gerenda keresztben feküdt. Mivel egyik sem akart megalázkodva a másik mögé kerülni, hogy a gerendát hosszában be tudják vinni, így mindketten a kapun kívül maradtak. » Ezek azok az emberek – mondta a hang –, akik igaz voltuk igáját gőgösen hordozzák, és nem alázkodtak meg, hogy megjavuljanak, és Krisztus alázatos útján járjanak: ezért kívül is maradnak az Isten országán.

Aki pedig a fát vágja, az az igen bűnös ember, aki ahelyett, hogy bűnbánatot tartana, további vétkeket fűz bűneihez.

Végül, aki a vizet meri, az az ember, aki jó tetteket visz ugyan végbe, de mivel közéjük gonoszság is keveredik, ezáltal elveszti a jó tetteit is. Ezért kell minden embernek éberen vigyáznia tetteire, nehogy hiába fáradozzék!«”

A Paradicsom könyve, II.kötet 199-200.oldal