„Lássátok, gyermekeim, a keresztény ember kincse nem a földön van, hanem az égben. Igen, legyen tehát a szívünk is ott, ahol a kincsünk.

Az ember legszebb feladata imádkozni és szeretni. Imádkozzatok és szeressetek, mert ez az ember boldogsága a földön!

Az ima nem más, mint egyesülés Istennel, úgy érzi, mintha balzsam volna benne, valami édesség, amely megrészegít, valami világosság, amely elvakít. Ebben a belső egyesülésben Isten és a lélek olyan, mint két egybeolvasztott viaszdarab: nem lehet őket elválasztani. Oly szép Istennek ez az egyesülése kicsiny teremtményével. Oly nagy kitüntetés, hogy föl sem foghatjuk.

Megérdemeltük volna, hogy ne tudjunk imádkozni, de Isten jóságában megengedte, hogy beszélhessünk vele. Imánk olyan, mint a tömjénfüst, amelyet nagy kedvteléssel fogad.

Gyermekeim, kicsiny a szívetek, de az ima kitágítja, és képessé teszi Isten szeretetére...Az ima a mennyország előíze; a paradicsomkertből maradt itt. Sosem hagy minket vigasztalás nélkül. Méz, amely leszáll a lélekbe, és mindent megédesít. A jól végzett imádságban eltűnik a szenvedés, mint a hó a napsütésben.”

Részlet Monin abbé: Szól az arsi Szent, Vianney Szent János gondolatai és elmélkedései