Ikonszentelés Zalában nagyböjt első hetében – 2021.02.17.

Nagyböjt első hetében, amikor a keleti egyház a képtisztelet visszaállításáról emlékezik meg, négy alapképet szenteltünk meg az előszenteltek liturgiája keretében. Az ikonokat Kótyuk István közösségünk tagja és ikonfestő festette.

„Az ortodox aszkézs célja nem a test, hanem a szenvedélyek elsorvasztása. Ily módon a test átalakul, és a benne lakozó Szent Lélek templomává válik (1 Kor 6,19;3 3,16,17). Ugyancsak Florenszkij mondja: „a keresztény ember a testével beszél”. A test ikonná alakulása az ontologikus vonások, az eljövendő élet vonásainak felszínre hozását jelenti. Az „érzéki test” magában hordozza az egykor feltámadó „lelki test” ikon-képét (Kol 1,22; 1 Kor 15,44). Másutt „földi testről” és „mennyei testről” beszél az apostol (1 Kor 15,40). Az emberi testről, mint ikonról szóló tanítás az ortodox aszketikában tovább fejlődött, és hatást gyakorolt az ikonfestészetre is. Az ikonfestészet lényege a szent életű ember, az „öröklétben” létező, tehát „lelki testben” lakozó szent ábrázolása. Az ikonfestőnek nem az „emberi”, hanem a „lelki” arcot és a „lelki” testet kell ábrázolnia. Ez a rendkívüli feladat bizonyult a legnehezebbnek és legbonyolultabbnak az ikonfestők számára mind a mai napig.”

Részlet Lepahin Valerij: Az óorosz kultúra ikonarcúsága, 68.o.

„Az ember is csak abban az esetben nem képes megjavulni, ha maga sem akar. ”

Athoszi Paisziosz Atya tanításai (+1994)

„Vagyis Isten nem azért engedi meg a kísértéseket, hogy az ördög terrorizálhasson bennünket. Nem, azért engedi meg neki, hogy kísértsen, hogy ily módon lerakhassuk az eljövendő életbe vezető belépő-vizsgákat és Krisztus Második Eljövetelekor ne kelljen túl sok mindennel elszámolnunk. Jól meg kell értenünk, hogy magával az ördöggel harcolunk és ez a harc addig tart, amíg földi életünket éljük. Amíg az ember él, sokat kell munkálkodnia, hogy lelkét jobbá tegye. Amíg él, joga van, hogy letegye e szellemi vizsgákat. Ha az ember meghal és elégtelent kap, akkor kihúzzák a

vizsgázók listájáról. Pótvizsga nincs. A sátán nem akar bűnbánatot tartani A Jóságos Isten megteremtette az angyalokat. Azonban egyesek gőgjük miatt elbuktak és démonokká váltak. Isten egy tökéletes teremtést hozott létre, az embert, hogy helyettesítse az elbukott angyali rendet. Ezért az ördög nagyon irigyli az emberi nemet – Isten teremtményeit. A démonok így kiabálnak: „Mi egy bűnt követtünk el, és Te nyomorgatsz minket, az embereknek, akiknek pedig oly sok minden van a rovásukon – megbocsátasz”. Igen, megbocsát, de az emberek bűnbánatot tartanak, a volt angyalok pedig olyan mélyre süllyedtek, hogy démonokká váltak, és ahelyett, hogy megbánnák bűneiket, még gonoszabbakká, még dühödtebbekké válnak. Kegyetlenül megindultak, hogy lerombolják Isten teremtményeit. A bukott angyal volt a legfényesebb angyal! És hová jutott… A gőg miatt a démonok évezredekkel ezelőtt eltávolodtak Istentől, és a gőg miatt távolodnak továbbra is Őtőle, és nem tartanak bűnbánatot. Ha csak annyit ki tudnának mondani: „Uram, irgalmazz”, akkor Isten kitalálna valamit a megmentésük érdekében. Ha csak annyit ki tudnának mondani: „vétkeztem”, de ők még ezt sem tudják kimondani. Ha az ördög kimondaná, hogy „vétkeztem”, akkor újra angyallá válhatna. Isten szeretete határtalan. De az ördög konok akaratú, makacs, egoista. Nem akar engedni, nem akar üdvözülni. Ez szörnyű,hiszen valaha angyal volt…!

– Atya, és emlékszik az ördög e korábbi állapotára?

– Még kérded?

Ő teljes egészében tűz és őrjöngés, ezért nem akarja, hogy mások váljanak angyalokká, azok, akik az ő korábbi helyére kerülnek. Minél több idő telik el, annál rosszabbá válik. Fejlődik a dühödtségben és az irigységben. Ó, ha az ember képes lenne megérteni azt az állapotot, amelyben az ördög van! Éjjel és nappal zokogna. Már az is nagyon fájdalmas, amikor egy jó ember rossz irányba megváltozik és bűnöző lesz. Milyen nagy szomorúság, ha angyalok bukásáról van szó. Egyszer egy szerzetes nagyon megsajnálta a démonokat. Letérdelt, leborult és a következő szavakkal imádkozott Istenhez: „Isten, Neked csak akarnod kell, és megtalálod a módját, hogy megmenekülhessenek ezek a szerencsétlen démonok, akik korábban oly nagy dicsőségben voltak, és most bennük van a világ teljes dühödtsége és alattomossága, és ha nem lenne a Te védelmed, elpusztítanák az összes embert”. A szerzetes fájdalommal imádkozott. Amikor kimondta ezeket a szavakat, akkor maga mellett meglátta egy kutya pofáját, amit kinyújtja a nyelvét és kigúnyolta őt. Úgy tűnik, Isten azért engedte ezt meg, hogy a szerzetes megértse, hogy Ő kész visszafogadni a démonokat, csak tartsanak bűnbánatot. Azonban ők maguk nem vágynak az üdvösségre. Nézzék, Ádám bukását Isten megtestesülése gyógyította meg. Azonban az ördög bukása nem gyógyítható mással, mint saját alázatával. Az ördög azért nem javul meg, mert nem akar. Tudják, mennyire örülne Krisztus, ha az ördög szeretne megjavulni?! Az ember is csak abban az esetben nem képes megjavulni, ha maga sem akar.”

Forrás:https://adoc.tips/boldog-emlek-paisziosz-sztarec-bneinkkel-jogot-adunk-az-rdgn.html

„A figyelem a tökéletes bánat jele, a lélek önmagára találása, a világ gyűlölete és Istenhez sietés.”

Nikephorosznak egy másik lelki tanítása

Most megértitek kedves testvérek, hogy van a lelki életnek egy olyan útja, amely nyílsebesen a szenvedélytelenségre és Isten látására vezeti azt, aki arra rálép. Most meggyőződtetek arról, hogy az egész tevékeny élet az Isten előtt csak falevél, hogy minden léleknek, amelyből hiányzik a lélek ébersége, gyümölcsei is hiányoznak. Éberség nélkül mindez semmit sem használ a léleknek. Gondoskodjatok arról, hogy a halál kapujához ne gyümölcs nélkül érkezzetek, hogy ne kelljen ott szomorkodnotok terméketlen életetek miatt.

Kérdés: Atyám, fejtegetésed megmutatta nekünk azoknak a magatartását, akik tetszenek Istennek. Továbbá megtanított bennünket arra, hogy van egy olyan út, amelyen a lélek gyorsan megszabadul a szenvedélyektől, és hogy erre minden kereszténynek szüksége van, aki Krisztus hadseregébe akar tartozni. Nincs több kétségünk, meggyőztél bennünket. De miben áll az éberség? Hogy lehet rá eljutnunk? Szívesen megtudnánk, mert erről csak szerény ismeretünk van.

Válasz: Urunk, Jézus Krisztus nevének segítségével tudunk arra eljutni, mert Ô mondja: “Nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15, 5). Az Ô segítségével és együttműködésével legjobb képességeim szerint próbálom megmutatni nektek, hogy miben áll a figyelem és hogyan tudjuk megszerezni azt, Isten kegyelmével.

Bizonyos szenteknél a figyelem a lélek ébersége, néhánynál az érzékek ébersége, másoknál a józanság vagy a lélek nyugalma, és még sokan máshogyan nevezik. Ahányféle elnevezés lehetséges, az mind ugyanarról beszél, mint amikor a kenyérre gondolunk, ha fehér kenyeret vagy kenyérszeletet mondunk.

Mi a figyelem, és mik a sajátosságai? Jól figyeljetek rám. A figyelem a tökéletes bánat jele, a lélek önmagára találása, a világ gyűlölete és Istenhez sietés. A figyelem nem más, mint hogy elhagyjuk a bűnt, hogy felvegyük az erények öltözetét; rendíthetetlen bizonyosság a bűnök bocsánatáról, az Istenben való elmerülés kezdete, vagy jobban mondva állandó, alapvető feltétele. Emiatt hajlik le az Isten a lélek fölé, hogy kinyilatkoztassa magát neki. A figyelem a lélek nyugalma, elcsendesedése, vagyis hallgatása, melyet Isten irgalmasságából kap ajándékul a lélek. A gondolatok megtisztítása az Istenre emlékeztető templom és erőforrás a megpróbáltatások elviseléséhez. A figyelem a hit, a remény és a szeretet hajtóereje. Hit nélkül az ember nem viseli el a kívülről jövő megpróbáltatásokat. Aki nem fogadja vidáman a megpróbáltatásokat, az nem szólhat így az Úrhoz: “Te vagy a menedékem és a védőváram!” (Zsolt 3, 4). Akinek nem a Magasság­beli a mene­déke, annak a lelke mélyén nem lehet szeretet.”

Részlet a Kis Filokáliából , 123-125.oldal

„Nem kérem isteni vigasztalásodat, csak a te jelenléted ajándékát kérem.”

Pio atya áldozás utáni imája

„Maradj velem, Uram, mert szükséges, hogy velem légy, hogy el ne feledjelek. Tudod, hogy milyen könnyen elfordulok tőled.

Maradj velem, Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van a Te erődre, hogy ne essek el annyiszor.

Maradj velem, Uram, mert Te vagy az én életem, és nélküled értelmetlen és reménytelen a létem.

Maradj velem, Uram, mert Te vagy az én világosságom, és nélküled sötétségben vagyok.

Maradj velem, Uram, hogy megmutasd nekem a Te akaratodat.

Maradj velem, Uram, hogy halljam a hangodat, és kövesselek.

Maradj velem, Uram, mert még jobban akarlak szeretni, és mindig Veled akarok lenni.

Maradj velem, Uram, ha azt akarod, hogy hűséges legyek Hozzád.

Maradj velem, Uram, mert bármilyen szegény is a lelkem, azt kívánom, a Te számodra a vigasz helye, a te szereteted fészke legyen.

Maradj velem, Jézus, mert már késő van, és a nap lenyugvóban, múlik az élet. Közeledik a halál, az ítélet, az örökkévalóság. Meg kell újítanom az erőmet, hogy ne álljak meg útközben, ehhez szükségem van Rád. Félek a sötétségtől, a kísértésektől, a szárazságtól, a kereszttől, a szenvedésektől. Óh, mennyire szükségem van Rád, én Jézusom, a számkivetés éjszakáján!

Maradj velem, Jézus, mert az élet sötétségében – annak minden veszedelmével – szükségem van Rád.

Segíts, hogy felismerjelek, úgy, mint tanítványaid a kenyérszegéskor, hogy a szentáldozás legyen a világosság, amely eloszlatja a sötétséget, az erő, amely fenntart engem, és egyetlen boldogsága szívemnek.

Maradj velem, Uram, mert halálom óráján is Veled akarok lenni, ha nem a szentáldozásban, legalább kegyelmedben és szeretetedben.

Maradj velem, Jézus, nem kérem isteni vigasztalásodat, mert nem vagyok rá méltó, csak a te jelenléted ajándékát kérem. Óh, igen, ezt kérem Tőled!

Maradj velem, Uram, egyedül Téged kereslek, a te szeretetedet, a Te kegyelmedet, a Te akaratodat, a Te szívedet, a Te lelkedet, mert szeretlek Téged, és nem kérek más jutalmat, mint hogy egyre jobban szeresselek, erős, cselekvő szeretettel.

Add, hogy teljes szívemből szeresselek itt a földön, hogy aztán tökéletesebben tovább szeresselek az örökkévalóságban, édes Jézus. Ámen.”

Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/pio-atya-aldozas-utani-imaja

“Fényes volt az előbbi ünnep, / de fényesebb, Üdvözítőnk, a közeledő.”

Istenjelenés (Vízkereszt) ünnepe – Január 6.

“Fényes volt az előbbi ünnep, / de fényesebb, Üdvözítőnk, a zeledő. / Annak angyal volt az előhirdetője, / ezt Keresztelő János készíté elő, / azt a bekövetkezett vérontás miatt, mint gyermektelen siratta Betlehem, / ez a vizek megszentelése folytán áldást hozó fürdőnek ismertetik el. / Akkor csillag értesíté a bölcseket, / most a mennyei Atya mutatott be téged a világnak. / Ki megtestesültél, és újra kijelentéd magad, /’ Uram, dicsőség néked! (1.hang)

Elővers: 2. hang. Azért emlékezem rólad a Jordán földjéről, aHermon hegyéről.

Újra megtisztíttatik Krisztus a Jordánban, / vagyis inkább megtisztítja a mi neinket, / mert valósággal a keresztvízre megy, / le akarván mosni Ádám bűnösségi kéziratát, / és mondja nosnak: / Jöjj és szolgálj keresztelőm / a rettenetes titok mélygének! / Jöjj és terjeszd ki kezedet gyorsan, / és érintsd meg fejét annak, / ki összezúzta a kígyó fejét, / és aki megnyitá a paradicsomot, / melyet a kígyó csalárdsága folytán elzárt hajdan /’ a tiltott gyümölcs törvényszegő ízlelése.

Elővers: 3. hang. Láttak téged Isten a vizek, láttak téged avizek ésféltek.

Fényes volt ugyan az elmúlt ünnep, / de dicsőségesebb a mai nap. / Amott az Üdvözítőt a napkeleti bölcsek imádták, / itten pedig az Uralkodót / az ő jeles szolgája kereszteli, / amott a pásztorok örvendezve szemlélték a kisdedet / és csodálkozának, / itten pedig az Atya szózata /’ az ő egyszülött Fiának hirdeti őt.

Dicsőség… most és… 3. hang

Jertek minden hívők, / hagyjuk el Júdea vidékét, / haladjunk át a Jordán pusztáján, / és lássuk az ottan testileg megjelenő / és a Jordán habjaiban keresztséget ké Megváltót. / A keresztelő vonakodik, és félelemmel kiált fel: / Nem merészelem testi kezemmel érinteni a tüzet! / Jordán folyó és a tenger visszafordultak, / s én hogy tegyem fel fejedre kezemet, / kitől rettegnek a szeráfok? / Jordán nem állott meg azonnal, / midőn Elizeus Illés palástját nyerte, / miként nem borítanának el engem is a habok, / látván téged meztelen testtel zepettük? / Hogyan nem égnek meg tőled hevíttetve? / Mit késedelmeskedel, Keresztelő, / megkeresztelni az én Uramat? / – fölkiált a Jordán folyó. / Mit akadályozod számtalanok megtisztulását? / Ki minden teremtményt megszentel, / engedd, hogy szenteljen meg engem is / és a vizek természetét, /’ ki avégett jelent meg!”

Részlet a január 3-i vecsernyéből, előverses sztihirák