Vegyétek semmibe a gonosz minden támadását!
„Legfőbb fegyverünk az ördöggel szemben: a szent kereszt, ettől retteg. Keresztet vetni azonban helyesen kell. Vagyis a jobb kéz három összeszorított ujjával érintsük meg a homlokunkat, a hasunkat, a jobb, majd a bal vállunkat, kereszt alakban. A keresztvetés leborulással együtt is történhet.
Ha egyszerűen, természetesen, erőlködés nélkül Krisztushoz fordulunk, az ördög elmenekül. Az erőlködéstől és a szorongástól azonban nem fut el a Sátán. Csak akkor vonul vissza, ha látja, hogy a lélek megveti, és szeretettel Krisztushoz fordul. A megvetést képtelen elviselni, mivel fennhéjázó. De ha erőlködtök, a gonosz lélek azonnal észreveszi, és támadni kezd. Ne foglalkozzatok tehát az ördöggel, még csak ne is kérjétek, hogy távozzon tőletek! Minél inkább kéritek, hogy távozzon, annál inkább magához láncol benneteket. Vessétek meg az ördögöt! Ne harcoljatok vele szemtől szemben! Ha makacsul harcolsz az ördöggel, a legvadabb tigrisként támad rád. Ha golyót lősz ki rá, ő kézigránáttal válaszol. Ha bombát vetsz ki rá, rakétát küld vissza. Ne is figyeljetek a rosszra! Isten ölelésére figyeljetek, öleljétek át, és haladjatok tovább utatokon! Szenteljétek magatokat Krisztusnak, szeressétek Krisztust, éberen éljetek! Az istenszerető ember számára elengedhetetlenül fontos az éberség.
A lelki élet, a Krisztusban élt élet dolgai egyszerűek és könnyűek; elég, ha megvan bennünk a megkülönböztetés. Ha egy gondolatod támad, kísértés vagy támadás ér, ügyet se vess rá, fordítsd figyelmedet és tekintetedet Krisztusra! Krisztus gondot visel rád, és felemel. Karon fog majd, és gazdagon megadja neked kegyelmét. Csak egy kis erőfeszítést kel tenned. A mi dolgunk alig egymilliomodnyi. Ilyen kevés részünk van benne. Egyetlen milliomodnyi a miémk belőle. Az emberi erőfeszítés az egész egymilliomod részének egymilliomoda, egy kevés jó szándék, és kész. Induljatok Isten felé, s már el is jön az isteni kegyelem a másodperc törtrésze alatt. Csak gondoljatok rá, és a Szentlélek megjelenik. Nem tesztek semmit. Csak elindultok felé, s azonnal megjelenik az isteni kegyelem. Mihelyt sóhajtotok, megjelenik és működni kezd. Mit is mond Pál apostol? „…maga a Lélek esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8,26) Nagy bölcsesség! Ezek nem egyszerű szavak, hanem Isten Igéje.
Amikor tehát látjátok, hogy az ellenség közelít felétek, hogy lecsapjon rátok, ne rémüljetek meg, ne nézzetek rá, ne próbáljátok meg kivetni magatokból. Hogy mit tegyetek? A legjobb módszer: a megvetés. Tárjátok ki karotokat, emeljétek kezeteket Krisztus felé, mint a kisgyermek, aki vadállatot lát, de nem fél, mert apja mellette van, és karjába veszi. Ezt a módszert alkalmazzátok a gonosz minden támadásával és minden gondolattal szemben: a megvetést!
Mihelyt a lelketek veszélyben van, és küszködtök, kiáltsátok: „Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!” Mindent imádsággal hárítsatok el! Nagy titok ez. A kísértés idején, amikor már éppen megvetnétek, a gonosz megmarkol, megszorít benneteket, szorongat, és azt tesz veletek, amit csak akar, s nem azt, amit ti szeretnétek. Ezt meg kell előznötök, mégpedig úgy, hogy idejében Istenhez fordultok. Ahhoz azonban, hogy ez sikerüljön, az isteni kegyelemnek be kell ragyognia benneteket. Ha ezt nem teszitek azonnal, a gonosz megragad titeket, és bárhogy próbáljátok elűzni, foglyul ejt. Mondok is egy példát.
Egyszer megkértem egy embert, hogy tegyen nekem egy szívességet, de visszautasított, arra hivatkozva, hogy a tudománynak erről más az álláspontja. Én ragaszkodtam hozzá, ő azonban semmit sem tett. Már éppen felháborodtam, csakhogy idejében észrevettem. Abban a pillanatban Krisztushoz fordultam, s így megelőztem a rosszat.
Ez legyen a mi módszerünk! Emeljük fel kezünket Krisztushoz, és ő megadja nekünk kegyelmét.
Hallgassatok meg egy másik történetet!
Egyszer Turkovúniában, abban a kerületben, ahol laktam, az utcán sétáltam. Az utca egy körülbelül kétszáz méter hosszú, meredek lejtőből állt, amely az utca tetején már kicsit egyesesebb volt. Nikosz édesanyja ott beszélgetett két, másik nővel. Beszélgettek, játszott Níkosz, a kisfia. Amikor odanéztem, láttam, hogy Níkosz egyszer csak elkezd felfelé rohanni, s ahogy felért, anyja kötényébe fúrta arcát, és könnyekre fakadt.
- Jaj, mi történt, kisfiam? – kérdezte az anyja.
- Megütött Manóliasz fia!
Mihelyt édesanyjánál menedéket talált, nyomban abbahagyta a sírást.
Mit akarok ezzel mondani? Kísértés idején a legjobb, ha azonnal a szeretet személyhez, Istenhez fordultok, és állhatatosan, vágyakozással tekintetek rá, s ő azonnal erővel tölt el benneteket, és tüstént jobban lesztek. Vagyis ha azt veszitek észre: a rossz közelít, hogy elfogjon titeket, mihelyt észrevettétek, vegyétek semmibe, és fussatok Isten karjába! Előzzétek meg időben, és először Istenhez forduljatok! Ha a jóra tekintetek, nem emlékeztek a rosszra. De ha nem fordultok Krisztushoz, nem tudjátok megtenni. Azt mondjuk: „Vesd meg a rosszat!” Ezt könnyű mondani, csakhogy nem könnyű megtenni. Nagy művészet ez a megvetés.
A gonosz lélek semmibevétele csakis Isten kegyelme által lehetséges. Forduljatok tehát Krisztushoz, fussatok Krisztushoz, tárjátok ki a kezeteket Krisztus felé, próbáljátok megismerni Krisztust, szeressétek Krisztust, érezzétek Krisztust, és ebben az erőfeszítésben, ha a szándékotok valódi, tiszta és őszinte, a kegyelem megnyitja lelketeket, s ezt mondja nektek: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Ef 5,14). Amíg lelkünk Istent szereti és vágyódik utána, mindvégig az isteni világosságban élünk. Ilymódon, Krisztus kegyelmével minden dolog könnyű, és beteljesednek Krisztus szavai: „Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” (Mt 11, 30).
Akadnak némelyek, akik azt látják, hogy az ördög különféle alakban megjelenik előttük, zajt csap, megtámadja őket, stb. Az ilyesmi legtöbbször zavarodott emberekkel esik meg. A nagy egyházatyák, mint Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Vazul és mások, nem beszélnek az ördöggel, sem arról, hogyan jelent meg. Ők is ezen az úton jártak, amelyről szóltunk: a Krisztus iránti szeretet útján. A Sátán olyan módon jelenik meg, amilyen te magad vagy. Ha tehát valaki nem helyes módon kezdte el lelki életét, vagy valamilyen örökletes betegségtől szenved, meglátja a Sátánt, aki megjelenik előtte, zavartságot és más hasonlókat keltve. Időnként még skizofrénia is kialakulhat. A skizofréniáért azonban az ősök korábbi életének élményei is felelősek.
És még valami. Ne engedjünk belépést az ördögnek! Én nem hagyom, hogy a harag vagy az önzés egyetlen gondolata is bennem maradjon, nehogy a Sátán nyitott ablakot találjon. Ez az ablak az engedély. Ha eltávolodsz Istentől, veszélyben forogsz, mivel a Sátán „üresen” talál, és átveszi feletted az uralmat. Hallgassatok rám, nekem is van egy kevés tapasztalatom ezekben a dolgokban!”
Részlet az „Áthoszi Porfíriosz atya (1906-1991) tanításai című könyvből
(Odigitria – Jel kiadó, Budapest 2014, 107-110. old.)
