Krisztus, aki a keresztjén hullatott vérével békességet szerzett mindennek.

Az igazi béke a lélek békéje

„Keresd a békét és kövesd azt!” (Zsolt. 33,16)

Ezzel kapcsolatban mondta az Úr: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek, de én nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja a békességet” (Jn 14,27). Keresd hát az Úr békéjét, és kövesd azt! Márpedig másként nem tudod elérni, csak akkor, ha „futsz a kitűzött cél felé, annak a hivatásnak a jutalmáért, amelyre fölülről hívtak meg” (vö. Fil3,14). Mert az igazi békesség odafönn van. Ameddig még ehhez a testhez vagyunk kötve, addig még sok olyan dologhoz is kötődünk, amelyek háborgatnak bennünket. Keresd hát a békét, amely e világ háborgatásaitól való megszabadulást jelent: biztosítsd szellemed nyugalmát, azt a háborgatás nélküli lelkiállapotot, amelyet semmilyen hullámok nem kavarnak fel: sem szenvedélyek nem háborgatnak, sem csalfa tévtanok, amelyek hazug meggyőző erővel késztetnek beleegyezésre – mert csak így érheted el, hogy „Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrizze szívedet” (vö. Fil 4,7). Aki békét keres, Krisztust keresi, hiszen ő maga a békesség (vö. Ef. 2,14), aki „mint békeszerző a kettőt kiengesztelte, és magában eggyé: új emberré teremtette (vö. Ef. 2, 15), s aki a keresztjén hullatott vérével békességet szerzett mindennek, ami akár a mennyben, akár a földön van (vö. Kol1,20).

„Az Úr szeme az igazakon, és fülei azok könyörgésein” (Zsolt 33,16)

Ahogyan a szentek Krisztus testét képezik és egymásnak tagjai (vö. 1Kor 12,27), Isten az egyházban egyeseket szentekké, másokat nyelvvé tett, másoknak pedig a kezek szerepét s ismét csak másoknak a lábak szerepét juttatta (vö. 1Kor12,28), úgy a mennyben levő szellemi erők egy részét is szemeknek szokták nevezni, mivel a felügyelet van rájuk bízva, másokat pedig füleknek, mert nekik pedig a mi könyörgéseinket kell fogadniuk, itt most Isten figyelő képességét szemeknek, az imáinkat befogadó képességet pedig füleknek nevezte a zsoltáros. „Az Úr szemei az igazakon, és fülei azok könyörgésein”. Mivel pedig az igaz embernek minden cselekvése méltó arra, hogy Isten szemügyre vegye, és minden szó, amelyet az igaz – nyilván nem fölöslegesen – kiejt a száján, működőképes és hatékony, ezért mondhatja hát a zsoltáros azt, hogy az igazat mindig szemmel tartják és meghallgatják odafönt.”

Részlet Nagy Szent Brazil: Zsoltárkommentárok című könyvéből, 152-153.o.