A dicsőséges Szent Kereszt, mely hirdeti és helyreállítja Isten dicsőségét

A legnyugatibb keleti ikonkereszt
állításának és megáldásának
rövid története

írta: Ercsényi Lajos
a Szombathelyi Egyházmegye r.kat akolitusa

2023. július 11.-n áldotta meg Kocsis Fülök érsek atya, metropolita a Zalaegerszeg határában (Zalabesenyő városrész szélén) a 74. sz. főközlekedési út mentén magasodó útmenti keresztet (geokoordináták: 46.808578, 16.859783).

Hajlamosak vagyunk egy ilyen eseményt önmagában állónak és egyedinek tekinteni – miközben a megáldáshoz évek hosszú során sokak egymásra épülő munkájára volt szükség. Írom, hogy „szükség volt”, miközben azt gondolom, hogy ezek a „sokak” önként és örömmel végezték el azt az általuk felvállalt feladatot, aminek az eredményeként a július elejei ünnep létre jöhetett.

Elsősorban is – ahogy Érsek atya is megfogalmazta – kellett egy közösség, de főként kellett a vágy arra, hogy az ország ezen szegletében szórványban élő görögkatolikusok közösséggé alakuljanak. Istent dicsérni persze sok formában lehet, de azoknak, akik gyermekkorukban élték meg a dicsőítés görög liturgiáit, egy-egy ünnep kapcsán fájó hiányérzetük támadt Húsvét, vagy Karácsony, netán Vízkereszt napjaiban. A hitet ugyan megtartották, az ünnepeket megülték a latin szertartásokban is, de a vágy mégiscsak ott volt a szívükben. Erre a vágyra alapozott a Metropolita, amikor megalapította a Zalaegerszegi Szervőlelkészséget.

Aztán 2019 őszén, amikor már a zalabesenyői temetőben álló apró templomban is elkezdődtek a Szent Liturgiák, merült fel az igény egy közösségi térre. 2021-ben adódott egy telekvásárlási lehetőség – és ennek kapcsán született az ötlet, hogy kerüljön egy ikonkereszt a telek főút menti oldalához „…és innen kezdve már hipp-hopp, ment minden” – gondolhatnánk, pedig ez még mindig csak a kezdeti szándék volt.

A szándék és a megvalósulás közötti űrt a „világ” pénzzel tölt fel: „Vedd meg, fizesd meg! Ha nincs pénzed, hát – így jártál…” Keresztény ember számára azonban más erőforrások állnak rendelkezésre: az imádság, azaz erőtér Isten és a teremtménye között, valamint a közösség, azaz erőtér testvér és testvér között. Ezek működőképes eszközök és valóban: Isten segítsége nem maradt el! Elek Antal görögkatolikus szervezőlelkész atya szó szerint működtette a hivatását: szervezte állhatatosan a közösség erőforrásait és emelte a lelkeket Isten elé.

Elsőként alkalmassá kellett tenni a telken álló épületet szerszámok, székek, vödrök, építőanyagok és locsoló tömlők biztonságos tárolására. Ezzel párhuzamosan megmozdult a közeli- és távoli közösség! Volt, aki a kereszt faanyaga beszerzésének és az ácsmunkának a költségeit ajánlotta fel; volt, aki az ikon-korpuszt készítette; voltak, akik a logisztikában, a helyszín előkészítésében (zártszelvény- és fafelület festése, alapásás, cca. 1,7 m³-nyi betonozás), mások a terület alkalmassá tételében (cca. 2200 m² fűkaszálás, 350 fm kerítés-építés) jeleskedett. (Volt, aki fiatalos erejét használta és volt – mint e sorok írója – aki ennek kapcsán döbbent rá, hogy eljárt felette az idő…)

A kereszt fizikai felállítása (július 5., 14 óra) külsősök bevonásával zajlott, s a darukezelő első felhorkanása az volt, hogy „hiszen itt húzódik egy nagyfeszültségű távvezeték!” Amikor az ember um. kézzel fogható közelségbe kerül a villamossággal, elmegy a kedve a humorizálástól. De addigra már erős kezek elhozták a keresztet a talpazathoz és megkezdődött a beemelés és az „emeld még kicsit!”, meg a „vissza, balra, jobbra” utasítások röpködtek a levegőben, mígnem becsússzant a kereszt szára a helyére. Eltelt egy kis idő, mire alkalmassá vált a kereszt a korpusz hordozására is. Tóni atyát nézve, amint a lemez-korpuszt – ha tetszik a „pléh-Krisztust” – a fára rögzítette, nem lehetett nem gondolni arra az élő, hús-vér Korpuszra, Aki szomorúságunk és reményünk is egyben!

Eközben pedig zsongott a főút forgalma; néhány kamion, személyautó kürtölt is egyet-egyet, mintegy jelezve, hogy „látjuk, fiúk!! Jól csináljátok!” és az építők is megpihentek végre, mert helyre került minden csavar, elsimult minden göröngy és immár készen várt a száraz fa, cifra festék, hogy megszentelve Krisztus ígéretét mutassa fel.

Amint közeledett a tervezett időpont, felgyorsultak és torlódtak az események; nem szokatlan dolog ez, így van ez minden valamirevaló „projekt” esetében. Mint ahogy az is szokás szerint zajlott, hogy a szentelés napja előtt az agapéra készülve még több volt a bizonytalanság, mint a biztos ígéret a „ki tud jönni?”, meg a „ki mit hoz?” kérdésben.

Előző nap egyik testvérünk lekaszálta a területet; délelőtt még takarítottunk, a WC és a kis ház soha-nem-látott tisztaságban várta az érkezőket és a meghirdetett gyülekezés előtt másfél órával néhányan már jelen is voltunk a telken. Pontosabban: megérkeztünk, de nem mi voltunk az elsők, mert Tóni atya addigra már félig elkészítette a vendégváró grill-falatokat és szeletelt és csomagolt és tüzet csiholt és (nem vallotta be, de látszott rajta) izgult, ki, mikorra érkezik. Nem siették el: alig tíz perccel a tervezett idő előtt gyűltünk össze körülbelül húszan.

Érsek atya pontos volt. Amikor begördült a motorral, valamikori MotorkerékPálos szívem elszorult, hiszen a kíséretében érkező Nádró János barátommal sokezer km közös motorozásra emlékezünk! Az atyák rövid megbeszélését követően vecsernyére mentünk fel az Alexandriai Szent Katalinnak szentelt templomba. Az imádság után vonultunk vissza a telek aljára a kereszthez, amelynek megáldása tetté azzá, amit addig csak imitált: Isten dicsőségének hirdetőjévé.

Ami eztán történt, az már csak az ünnep betetőzése volt. Előbb néhány „kötelező gyakorlat”: riport a helyi TV-nek, újságnak, Mária Rádiónak, s utána már csak a jókedvű beszélgetés, eszegetés, jövőbeli tervek (benne a másnapi utrenye időpontjának) egyeztetése. Szeretetteljes és gazdag idő volt!

Elbúcsúzáskor Tóni atya csendben odasúgta: „a következő feladat a kisház tetőjének megjavítása lesz!” Ilyen egy szervezőlelkész: nyughatatlan!

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

https://www.zaol.hu/helyi-kozelet/2023/07/erseki-aldassal-gorogkatolikus-ikonkeresztet-allitottak?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=zaol&fbclid=IwAR1y5-u6JM5iJkKBenFYOY4n3-9yilCLmpq6Vqio_fHJOswaoMAcMVcuGUc

Köszönjük a Zalai Hírlapnak és a Zalai Televíziónak is a híradást!

Elek Antal atya

Szeretettel várounk Mindenkit a következő nagyheti szertartásokra:

Előszenteltek Liturgiája Nagyszerdán 17.45-kor az Alexandriai Szent Katalin görögkatolikus templomban, előtte 17.00 órától gyónási lehetőség (2023.04.05.)

Feltámadási szertartás pászkaszenteléssel Nagyszombaton 17.00 órától az Alexandriai Szent Katalin görögkatolikus templomban. (2023.04.08.)

Az elmúlt két év gyakorlatához hasonlóan, minden házat szeretnék megszentelni, akik ezt kérik.

Elek Antal szervezőlelkész