Gratulálunk a döntőben ezüst minősítést szerzett Szent Katalin kamarakórusnak.
Köszönjük Kocsis Mártinak a szervezést és a próbákat, a kamarakórus tagjainak a felkészülést és a szép éneket, Ercsényi Lajosnak pedig a technikai segítségnyújtást.
Szeretettel várunk mindenkit 2024. január 6-én 14.00 -kor Zalaegerszegen a Zala folyó megszentelésére. Helyszín: Zalaegerszeg: a Zala utcai hídfő, Suzuki Szántó Kft. közelében.
A dicsőséges Szent Kereszt, mely hirdeti és helyreállítja Isten dicsőségét
A legnyugatibb keleti ikonkereszt állításának és megáldásának rövid története
írta: Ercsényi Lajos a Szombathelyi Egyházmegye r.kat akolitusa
2023. július 11.-n áldotta meg Kocsis Fülök érsek atya, metropolita a Zalaegerszeg határában (Zalabesenyő városrész szélén) a 74. sz. főközlekedési út mentén magasodó útmenti keresztet (geokoordináták: 46.808578, 16.859783).
Hajlamosak vagyunk egy ilyen eseményt önmagában állónak és egyedinek tekinteni – miközben a megáldáshoz évek hosszú során sokak egymásra épülő munkájára volt szükség. Írom, hogy „szükség volt”, miközben azt gondolom, hogy ezek a „sokak” önként és örömmel végezték el azt az általuk felvállalt feladatot, aminek az eredményeként a július elejei ünnep létre jöhetett.
Elsősorban is – ahogy Érsek atya is megfogalmazta – kellett egy közösség, de főként kellett a vágy arra, hogy az ország ezen szegletében szórványban élő görögkatolikusok közösséggé alakuljanak. Istent dicsérni persze sok formában lehet, de azoknak, akik gyermekkorukban élték meg a dicsőítés görög liturgiáit, egy-egy ünnep kapcsán fájó hiányérzetük támadt Húsvét, vagy Karácsony, netán Vízkereszt napjaiban. A hitet ugyan megtartották, az ünnepeket megülték a latin szertartásokban is, de a vágy mégiscsak ott volt a szívükben. Erre a vágyra alapozott a Metropolita, amikor megalapította a Zalaegerszegi Szervőlelkészséget.
Aztán 2019 őszén, amikor már a zalabesenyői temetőben álló apró templomban is elkezdődtek a Szent Liturgiák, merült fel az igény egy közösségi térre. 2021-ben adódott egy telekvásárlási lehetőség – és ennek kapcsán született az ötlet, hogy kerüljön egy ikonkereszt a telek főút menti oldalához „…és innen kezdve már hipp-hopp, ment minden” – gondolhatnánk, pedig ez még mindig csak a kezdeti szándék volt.
A szándék és a megvalósulás közötti űrt a „világ” pénzzel tölt fel: „Vedd meg, fizesd meg! Ha nincs pénzed, hát – így jártál…” Keresztény ember számára azonban más erőforrások állnak rendelkezésre: az imádság, azaz erőtér Isten és a teremtménye között, valamint a közösség, azaz erőtér testvér és testvér között. Ezek működőképes eszközök és valóban: Isten segítsége nem maradt el! Elek Antal görögkatolikus szervezőlelkész atya szó szerint működtette a hivatását: szervezte állhatatosan a közösség erőforrásait és emelte a lelkeket Isten elé.
Elsőként alkalmassá kellett tenni a telken álló épületet szerszámok, székek, vödrök, építőanyagok és locsoló tömlők biztonságos tárolására. Ezzel párhuzamosan megmozdult a közeli- és távoli közösség! Volt, aki a kereszt faanyaga beszerzésének és az ácsmunkának a költségeit ajánlotta fel; volt, aki az ikon-korpuszt készítette; voltak, akik a logisztikában, a helyszín előkészítésében (zártszelvény- és fafelület festése, alapásás, cca. 1,7 m3-nyi betonozás), mások a terület alkalmassá tételében (cca. 2200 m2 fűkaszálás, 350 fm kerítés-építés) jeleskedett. (Volt, aki fiatalos erejét használta és volt – mint e sorok írója – aki ennek kapcsán döbbent rá, hogy eljárt felette az idő…)
A kereszt fizikai felállítása (július 5., 14 óra) külsősök bevonásával zajlott, s a darukezelő első felhorkanása az volt, hogy „hiszen itt húzódik egy nagyfeszültségű távvezeték!” Amikor az ember um. kézzel fogható közelségbe kerül a villamossággal, elmegy a kedve a humorizálástól. De addigra már erős kezek elhozták a keresztet a talpazathoz és megkezdődött a beemelés és az „emeld még kicsit!”, meg a „vissza, balra, jobbra” utasítások röpködtek a levegőben, mígnem becsússzant a kereszt szára a helyére. Eltelt egy kis idő, mire alkalmassá vált a kereszt a korpusz hordozására is. Tóni atyát nézve, amint a lemez-korpuszt – ha tetszik a „pléh-Krisztust” – a fára rögzítette, nem lehetett nem gondolni arra az élő, hús-vér Korpuszra, Aki szomorúságunk és reményünk is egyben!
Eközben pedig zsongott a főút forgalma; néhány kamion, személyautó kürtölt is egyet-egyet, mintegy jelezve, hogy „látjuk, fiúk!! Jól csináljátok!” és az építők is megpihentek végre, mert helyre került minden csavar, elsimult minden göröngy és immár készen várt a száraz fa, cifra festék, hogy megszentelve Krisztus ígéretét mutassa fel.
Amint közeledett a tervezett időpont, felgyorsultak és torlódtak az események; nem szokatlan dolog ez, így van ez minden valamirevaló „projekt” esetében. Mint ahogy az is szokás szerint zajlott, hogy a szentelés napja előtt az agapéra készülve még több volt a bizonytalanság, mint a biztos ígéret a „ki tud jönni?”, meg a „ki mit hoz?” kérdésben.
Előző nap egyik testvérünk lekaszálta a területet; délelőtt még takarítottunk, a WC és a kis ház soha-nem-látott tisztaságban várta az érkezőket és a meghirdetett gyülekezés előtt másfél órával néhányan már jelen is voltunk a telken. Pontosabban: megérkeztünk, de nem mi voltunk az elsők, mert Tóni atya addigra már félig elkészítette a vendégváró grill-falatokat és szeletelt és csomagolt és tüzet csiholt és (nem vallotta be, de látszott rajta) izgult, ki, mikorra érkezik. Nem siették el: alig tíz perccel a tervezett idő előtt gyűltünk össze körülbelül húszan.
Érsek atya pontos volt. Amikor begördült a motorral, valamikori MotorkerékPálos szívem elszorult, hiszen a kíséretében érkező Nádró János barátommal sokezer km közös motorozásra emlékezünk! Az atyák rövid megbeszélését követően vecsernyére mentünk fel az Alexandriai Szent Katalinnak szentelt templomba. Az imádság után vonultunk vissza a telek aljára a kereszthez, amelynek megáldása tetté azzá, amit addig csak imitált: Isten dicsőségének hirdetőjévé.
Ami eztán történt, az már csak az ünnep betetőzése volt. Előbb néhány „kötelező gyakorlat”: riport a helyi TV-nek, újságnak, Mária Rádiónak, s utána már csak a jókedvű beszélgetés, eszegetés, jövőbeli tervek (benne a másnapi utrenye időpontjának) egyeztetése. Szeretetteljes és gazdag idő volt!
Elbúcsúzáskor Tóni atya csendben odasúgta: „a következő feladat a kisház tetőjének megjavítása lesz!” Ilyen egy szervezőlelkész: nyughatatlan!
Szeretettel várounk Mindenkit a következő nagyheti szertartásokra:
Előszenteltek Liturgiája Nagyszerdán 17.45-kor az Alexandriai Szent Katalin görögkatolikus templomban, előtte 17.00 órától gyónási lehetőség (2023.04.05.)
Feltámadási szertartás pászkaszenteléssel Nagyszombaton 17.00 órától az Alexandriai Szent Katalin görögkatolikus templomban. (2023.04.08.)
